-Mert az ikreknek lesz szülinapja és nem neked.-mondtam. Becsöngettek. Én mentem a termembe és a fiúk is a a sajátjukba. Az óra annyira uncsi volt, hogy elaludtam. A tanár keltett fel.
-Kiara. Ébredj!-keltegetett a tanár.
-Mi? Elnézést tanárúr.-mondtam.
-Semmi baj. Kivételesen elnézem neked. De csak mert baleseted volt és még csak tegnap keltél fel. Nem is értem, mért nem maradtál otthon...-mondta a tanár. Kicsöngettek. A fiúk már a termünk előtt álltak. Elindultunk a folyósókon és Tom tisztára ideges volt.
-Mi a baj Tom?-kérdeztem.
-Felelnem kell...és nem tanultam!-panaszkodott.
-Mikor tanulsz egyáltalán-Viccelődött Andreas.
-De Tom. ez ismétlő anyag. Kiráék most veszik, de te már tanultad tavaly. 2x is.-mondta Bill.
-Mi az hogy 2x is?-kérdeztem.
-Majdnem megbukott.-mondta Bill.
-Értem. És mi az amiből felelnél?-Kérdeztem Tomot.
-Földrajzból. Európából kell választanom egy országot és arról kell beszélnem.-Mondta idegesen Tom.
-Tom...figyelj, ilyenkor olyan dolgot kell csinálni ami rád nem jellemző.-kezdtem bele és nagyon komoly arcot vágtam, közben Tom elé álltam és megállítottam.
-Mit kéne csinálnom?
-Gondolkodnod.-mondtam halálosan komoly arcal. Bill és Andreas el kezdett szakadni a röhögéstől. Persze én is elnevettem magam ezen.
-Nah, kössz.-mondta Tom.
-Bocs, de ezut muszály volt. Figyelj, arra még nem gondoltál, hogy Németországot válaszd?-Kérdeztem tőle. Ő csak állt ott ledöbbenve. Kis idő után a fejére csapott.
-ÚR ISTEN! MEKKORA HÜLE VAGYOK!-mondta.
-Ezt eddigis tudtuk.-Mondtam Billel egyszerre. Andreas még mindíg szakadt a röhögéstől.
-Szia Tomci. Figyi ha szeretnéd átveszem tőled a felelést. Nem akarom hogy megbukjál.-jött oda egy "HP" (gyengébbek kedvéért: Hülye Pics@).
-Szia Kitty. Kössz de nem kell.-Mondta Tom.
-Biztike? De ha meggondolnád magad csöritzz rám. Be van kapcsolva a telcsim.-Mondta a "Szőke" és eltipegett a barátnőivel. Egyszer még visszanézett.-Ja és Tom. Pattintsátok le az a kiscsajt. Gondoltam szólok, hogy rátok van tapadva.-mondta és közben engem nézett.
-Nicsak ki beszél.-mondtam.
-Mit mondtál?-kérdezte a szőke.
-Mind1.-mondtam és elfordúltam. Nem akartam balhét. A hátam mögül csoszogást hallottam. Hárta folrdultam és a szöszi lekent egy pofont. <Na ennyit a "nem akarok balhét" elméletről> gondoltam magamba. Nem végtam vissza. Csak álltam és vártam, hátha elmegy szégyenébe, hogy nem ütök vissza. Így is lett. Hisztisen hátatfordított és elcsoszogott a barátnőivel. De megint megfordúlt. Nem szólt semmit, csak bámult minket.
-Jól vagy Kira?-Kérdezte tőlem Tom.
-Ahha.-válaszoltam.
-Ez most mire volt jó Kitty?-fordúlt oda Tom a szöszihez.
-Haggyad. Nem fontos. Zárd le a témát.-Mondta Tomnak.
-De akkor is. Mire föl pofoztad meg?-jött oda Bill is. A lány nagyon meg lett lepődve.
Fiúk. Haggyátok. Nem kell számonkérni.-Próbáltam őket csitítgatni.
-Mintha nem élveznéd, hogy lehordanak! Ne tedd itt a szentet.-Förmedt rám a szőke. Én kicsit megszeppentem. Aztán rosszul lettem. Szédültem, forgott a világ. Elsötétült minden. Elájultam.
-KIRA!-ez az utolsó emlékem, ahogy Tomnak estem.
-Szia. Jól vagy?-kérdezte Tom. Én Körbenéztem és a suli betegszobályán találtam magam.
-Azt hiszem.-mondtam-Mi történt?-Kérdeztem.
-Elájultál. De azt mondták, hogy ez nem csoda így a baleset után.-mondta Tom. Én rábólintottam. Elmosolyodtam a kedvességén. De akkor eszembe jutott az arca mikor elütött az autó. El komolyodtam. Ránéztem Tomra. Nem kellet hozzá beszélnem, ő tudta anélkül is, hogy miről van szó.
-Sajnálom.-mondta és lehajtotta a fejét.
-Ezt már egyszer eljátszottuk.-Mondtam neki. Tom felfigyelt erre. Persze én elmosolyodtam, hogy ne legyen olyan rossz kedve, és hogy nekem se legyen. Tom is elmosolyodott. Elkezdtünk nevetni. Még most se tudom, hogy min.
**Suli után**
-Szia Bill.-mondta Miri és megcsókolta Billt.
-Szia cica!-mondta Bill. Intett és elment Tommal és Andreassal együtt.
-Mi van az arcoddal Kira?-kérdezte Miri.
-Valami szőke csajszi lekevert nekem egy pofont.-mondtam és közben az arcomat fogtam.
-Kitty. Mesélte, hogy ő megütött de te nem ütötted meg őt. Tetted a megsebezhetőt a fiúk előtt, meg gyakoroltad az álszentséget. Csak ebben az egyetlen hiba az az, hogy ő nem ismer és nem tudja rólad, hogy te kerülöd a balhékat satöbbi.-mondta Meti.-Jah és azt is hallottam, hogy a fiúk kikérték maguknak, hogy hogy meri ezt tenni veled és te próbáltad a fiúkat csitítani aztán nekiestél Tomnak.-Folytatta.
-Ez igaz, de nem úgy estem neki Tomnak. elájultam és úgy nelkidőltem.-mondtam.
-Jah. Így már világos.-Mondta Meti.
-Csajok, ti mit veszetk az ikreknek?-terelte el a témát Miri.
-Jót kérdezel.-Mondtuk egyszerre Metivel.
-Én Billnek egy tök jó pólót néztem ki és egy karkötőt, Tomnak pedig egy csuklószorítót adok és neki is egy pólót. Csak nem tudom hány XL-eset vegyek neki.-mondta Miri.
-Sok XL-eset.-viccelődtem.
-Látod...erre nem is gondoltam-mondta viccelődve Miri.
-Látszik hogy ikrek vagytok-nevetett Meti.
