-Nem válthatnánk témát?-Vágott közbe Miri. <nagyon nem akar erről beszélgetni...de vajon miért? Féltékeny lenne? ááh, dehogy. Miri sose az.>gondoltam magamban. Nem is foglalkoztatott többet ez a téma. A nap többi részében otthon voltunk és egymást hülyítettük, vagy ha éppen úgy esett osztottuk az észt.
-Már megint mit csináltál?-monda meti Meti, unottas, fáradt hangon, a konyha ajtajából. A dolog kicsit cikis volt. Az esőztető bekapcsolt, mi meg eláztunk.
-Bocsika. Odaégett a pirítós...-mondtam kínosan nevetve. Az "eső" elállt.
-Tudod, ha jobban odafigyelnél...-jött oda Miri is.
-Bocsánat.
-Meg van bocsájtva. De el vagy tiltva a pirítótól!-Meti. Miri elkezdett nevetni.
-Igenis anya, vagyis Meti.-mondtam viccelődve.
-Irány a szobád kisasszon.-viccelődött Meti is.
-Na jó. Elég a hülyeségből. Nem megyünk körülnézni?-Kérdezte Miri.
-De. Mehetünk.-mondtuk egyszerre Metivel. Pedig nem is ő az ikrem. Mindegy. Megint kimentünk és elindultunk sétálni. Mint múltkor, most is egyedül mentem. Már egy jó ideje csak járom az utcákat, de haza nem találok. Se Miri, se Meti nem veszi fel. Már fél órája bolyongok és hívogatom őket. De semmi. Egyszercsak betévedtem egy parkba. Ott leültem az egyik padra, hogy pihenjek.
-Vajon merre lehetek?-kérdeztem magamtól.
-A Johanna parkban.-szólalt meg mögülem egy nálam kb1-2 évvel idősebb fiú.
-Ööhm...köszi. Nem tudnál útbaigazítani a Blume Straße felé??
-De. Kimész a parkból azon a kijáraton. Onnan egyenesen és az első kanyarnál jobbra. Ott kiérsz az Elba partjára és...-Mondta az utat, de félbeszakítottam.
-Onnan már eltalálok. Köszönöm.
-Egyébként a nevem Pete(ejtsd: Pít). Láttalak a suliban. Eléggé gyorsan futsz. De legközelebb próbálj meg nem neki lökni az ajtónak.-Mondta nevetve a fiú.
-Jajj. Az te voltál? Sajnálom, csak a 3 fiú "kínozni" akart. Amúgy én Kira vagyok.
-Értem. Akkor gondolom most mész haza. Igaz?-kérdezte Pete.
-Igen...Nem...Nem tudom...Elkísérsz...Mármint, hogy ne tévedjek el...nehogy félreérrts!-mentegetőztem elpirulva. Pete elkezdett nevetni.
-Rendben, menjünk.-Majd elindultunk. Útközben sokat beszélgettünk. Megadta az Msn-címét és a Telószámát is. Az Elba partjánál elköszöntünk. Adtunk egymásnak 3 puszit majd mentünk saját utunkra. Én már a kapunk előtt voltam mikor megcsörrent a mobilom.
-Szia Kira. Épségben hazaértél?-Szólt a telefonba Pete.
-Igen, ne aggódj. Nem tévedtem el...eddig...Már csak attól félek hogy a kertünkben elveszek.-viccelődtem vele. Pete elkezdett nevetni.
-Ez jó. Hé fenn leszel msn-en?-kérdezte
-Igen.
-Akkor majd msn-en beszélünk. szia.-köszönt el.-Már megint mit csináltál?-monda meti Meti, unottas, fáradt hangon, a konyha ajtajából. A dolog kicsit cikis volt. Az esőztető bekapcsolt, mi meg eláztunk.
-Bocsika. Odaégett a pirítós...-mondtam kínosan nevetve. Az "eső" elállt.
-Tudod, ha jobban odafigyelnél...-jött oda Miri is.
-Bocsánat.
-Meg van bocsájtva. De el vagy tiltva a pirítótól!-Meti. Miri elkezdett nevetni.
-Igenis anya, vagyis Meti.-mondtam viccelődve.
-Irány a szobád kisasszon.-viccelődött Meti is.
-Na jó. Elég a hülyeségből. Nem megyünk körülnézni?-Kérdezte Miri.
-De. Mehetünk.-mondtuk egyszerre Metivel. Pedig nem is ő az ikrem. Mindegy. Megint kimentünk és elindultunk sétálni. Mint múltkor, most is egyedül mentem. Már egy jó ideje csak járom az utcákat, de haza nem találok. Se Miri, se Meti nem veszi fel. Már fél órája bolyongok és hívogatom őket. De semmi. Egyszercsak betévedtem egy parkba. Ott leültem az egyik padra, hogy pihenjek.
-Vajon merre lehetek?-kérdeztem magamtól.
-A Johanna parkban.-szólalt meg mögülem egy nálam kb1-2 évvel idősebb fiú.
-Ööhm...köszi. Nem tudnál útbaigazítani a Blume Straße felé??
-De. Kimész a parkból azon a kijáraton. Onnan egyenesen és az első kanyarnál jobbra. Ott kiérsz az Elba partjára és...-Mondta az utat, de félbeszakítottam.
-Onnan már eltalálok. Köszönöm.
-Egyébként a nevem Pete(ejtsd: Pít). Láttalak a suliban. Eléggé gyorsan futsz. De legközelebb próbálj meg nem neki lökni az ajtónak.-Mondta nevetve a fiú.
-Jajj. Az te voltál? Sajnálom, csak a 3 fiú "kínozni" akart. Amúgy én Kira vagyok.
-Értem. Akkor gondolom most mész haza. Igaz?-kérdezte Pete.
-Igen...Nem...Nem tudom...Elkísérsz...Mármint, hogy ne tévedjek el...nehogy félreérrts!-mentegetőztem elpirulva. Pete elkezdett nevetni.
-Rendben, menjünk.-Majd elindultunk. Útközben sokat beszélgettünk. Megadta az Msn-címét és a Telószámát is. Az Elba partjánál elköszöntünk. Adtunk egymásnak 3 puszit majd mentünk saját utunkra. Én már a kapunk előtt voltam mikor megcsörrent a mobilom.
-Szia Kira. Épségben hazaértél?-Szólt a telefonba Pete.
-Igen, ne aggódj. Nem tévedtem el...eddig...Már csak attól félek hogy a kertünkben elveszek.-viccelődtem vele. Pete elkezdett nevetni.
-Ez jó. Hé fenn leszel msn-en?-kérdezte
-Igen.
-Szia.-köszöntem én is majd letettük a telefont.
-Merre jártál? mért nem hívzál?-ölelt meg Miri.
-Én a Johanna parkban voltam...asszem...de amúgymeg eltévedtem és többszuör is hívtalak. Mind a kettőtökel.-Mondtam.-Amúgy, tudom hogy a tesód vagyok, és szeretsz, de azért ne folyts meg.-Viccelődtem.
-Bocs.
-Az az erdőben él.-Mondtam.
-Ha te nem lennél az életem haláluncsi lenne.-Mosolygott ikrem.
-Lányok késő van. holnap suli.-Mondta Meti.
-Oké, anya, vagyis Meti...-Szivattuk Ikremmel Metit.
-Képzeld. A parkban találkoztam egy sáccal. A neve Pete. Oda jár a mi sulnikba. És eléggé helyes srác. Ő mondta meg hogy hogyan találok haza. Sőt az elba partjáig elkísér.-Újságoltam Mirinek.- Megadta a telószámát és az msn cí...jaj ne! elfelejtettem!-Kiáltottam fel, majd rohantam a laptopomhoz. Bejelentkeztem msn-re. Pete felvett msn-re és elkezdtünk írogatni egymásnak. Nagyon elvoltunk. De volt egy kérdése amit furcsálltam...(a Zöld lesz ő, a kék meg én.)
szia
o°˙Pete˙°o üzenete:
szia, mizu?
°°Kira°° üzenete:
semmi...veled?
o°˙Pete˙°o üzenete:
szintúgy.
°°Kira°° üzenete:
téma?
o°˙Pete˙°o üzenete:
nem tom. Van barátod? Mármint fiúd?
°°Kira°° üzenete:
nincs...miért?
o°˙Pete˙°o üzenete:
Semmi, csak kérdezem. És tetszik valaki?
°°Kira°° üzenete:
igen...végülis...
o°˙Pete˙°o üzenete:
És elárulod ki az vagy inkább ne kérdezzem...
°°Kira°° üzenete:
Hát...te...
o°˙Pete˙°o üzenete:
Tényleg? Ez tök jó...mert te is nekem...nem járhatnánk?
°°Kira°° üzenete:
Jah, csak így bele a közepébe? Rendben.
o°˙Pete˙°o üzenete:
Ez tök jóó. Nekem mennem kell. Akkor szia. Álmodj szépeket...velem ;)
°°Kira°° üzenete:
meglesz :)...jóéjt.
És kilépett ő is és én is. mosollyal az arcomon aludtam el. Jó tudni hogy Pete ilyen őszínte.
-Mi az?-kérdfezte egyszerre Meti és Miri.
-Van fi...-kezdtem bele de nem tudtam befejezni.
-Szia Kira.-jött oda Pete és adott 3 puszit.-Sziasztok lányok. Kira majd szünetben várj meg a termeteknél.
-Rendben.-mondtam majd Pete elszaladt.-Ezt akartam mondani. amúgy ő volt Pete. A fiúm...-mondtam majd elpirultam és ezen lányok elkezdtek nevetni.
-Ez tök jó! És mikor kezdtetek el járni?-Tudakolózott Meti.
-Tegnap. Msn-en kérdezte meg.
-Sziasztok.-Jött oda Andreas, Bill és Tom.
-Helló fiúk.-Tom kicsit elbambult ezért hogy felébredjen külön köszöntem neki.-Szia Tom...-Tom erre rögtön felfigyelt és Billre nézett.
-Ez egy jel.-suttogta Bill. Én ezt nem hallottam mert közben Andreas bénázását néztem, ahogy holt kómásan próbálja bekötni a cipőjét.
-Te most mit csinálsz?-Kérdezte Meti Andreas-t.
-Kötöm a cipőmet.
-Hát ez minden csak az nem aminek lennie kéne. várj, segítek.-Lehajolt és bekötötte Andreas cipőjét. Mi mindannyian röhögytünk. Becsöngettek. Mindenki elindult. Tom ma nagyonm le volt lassulva. Én karonreagadtam és elkezdtem húzni.
-Gyere már, kóma király.-Mondtam neki. Bill DIREKT megköszörülte a torkát. Tom értette a célzást. Miri és én bementünk a termünkbe. A fiúk is.
-Beszélek vele.-suttogta Bill tomnak majd leültek. A szünetben Bill jött oda hozzám.
-Szia.-bill
-szia...-én
-Őőhm...lehet egy furcsa kérdésem? De ez nem engem érdekel hanem valaki mást...
-Mond csak.
-Neked tetszik valaki?
-Igen. Miért?
-Szőkésbarna haja van?
-Igen...de miért?
-Semmi csk kérdeztem...és mégvalami... a szeme barna?
-Nem. a szeme gyönyörű barna-áradoztam Pete-ről, de Bill azt hiotte hogy Tomról van szó. Bill elindult.
-Szia. Bocsi, előbb is jöttem volna, de...-mondta Pete.
-Semmi baj. Itt vagy és kész.-Mondtam mosolyogva. Pete és én elmentünk sétálgatni...
*másnap reggel a suli előtt*
-Lányok. el kell mondanmom valamit.-mondtam.-Mi az?-kérdfezte egyszerre Meti és Miri.
-Van fi...-kezdtem bele de nem tudtam befejezni.
-Szia Kira.-jött oda Pete és adott 3 puszit.-Sziasztok lányok. Kira majd szünetben várj meg a termeteknél.
-Rendben.-mondtam majd Pete elszaladt.-Ezt akartam mondani. amúgy ő volt Pete. A fiúm...-mondtam majd elpirultam és ezen lányok elkezdtek nevetni.
-Ez tök jó! És mikor kezdtetek el járni?-Tudakolózott Meti.
-Tegnap. Msn-en kérdezte meg.
-Sziasztok.-Jött oda Andreas, Bill és Tom.
-Helló fiúk.-Tom kicsit elbambult ezért hogy felébredjen külön köszöntem neki.-Szia Tom...-Tom erre rögtön felfigyelt és Billre nézett.
-Ez egy jel.-suttogta Bill. Én ezt nem hallottam mert közben Andreas bénázását néztem, ahogy holt kómásan próbálja bekötni a cipőjét.
-Te most mit csinálsz?-Kérdezte Meti Andreas-t.
-Kötöm a cipőmet.
-Hát ez minden csak az nem aminek lennie kéne. várj, segítek.-Lehajolt és bekötötte Andreas cipőjét. Mi mindannyian röhögytünk. Becsöngettek. Mindenki elindult. Tom ma nagyonm le volt lassulva. Én karonreagadtam és elkezdtem húzni.
-Gyere már, kóma király.-Mondtam neki. Bill DIREKT megköszörülte a torkát. Tom értette a célzást. Miri és én bementünk a termünkbe. A fiúk is.
-Beszélek vele.-suttogta Bill tomnak majd leültek. A szünetben Bill jött oda hozzám.
-Szia.-bill
-szia...-én
-Őőhm...lehet egy furcsa kérdésem? De ez nem engem érdekel hanem valaki mást...
-Mond csak.
-Neked tetszik valaki?
-Igen. Miért?
-Szőkésbarna haja van?
-Igen...de miért?
-Semmi csk kérdeztem...és mégvalami... a szeme barna?
-Nem. a szeme gyönyörű barna-áradoztam Pete-ről, de Bill azt hiotte hogy Tomról van szó. Bill elindult.
-Szia. Bocsi, előbb is jöttem volna, de...-mondta Pete.
-Semmi baj. Itt vagy és kész.-Mondtam mosolyogva. Pete és én elmentünk sétálgatni...
***
-Hé, nem láttad Kirát?-kérdezte a 3 fiú Mirit.
-Nem...
-Én sem...-mondta Meti.
-Ha látjátok, mondjátok meg neki, hogy kerestük.
-Oké-mondták egyszerre Meti és Miri.
-Nem...
-Én sem...-mondta Meti.
-Ha látjátok, mondjátok meg neki, hogy kerestük.
-Oké-mondták egyszerre Meti és Miri.
***
-Sziasztok. Hallom kerestetek.-Mentem oda suli után tomékhoz.
-Igen. Pontosabban csak én.-mondta kicsit félénken majd hátranézett...
-Jah!-mondta Andreas és elment Billel együtt.
-Mit szerettél volna?-kérdeztem.
-Kicsit nehéz belekezdeni, de inkább a lányegre térek. szóval...-akadozott Tom.
-Nem azt mondtad hogy a lényegre térsz?-mondtam kosolyogva.
-Járunk?-kérdezte elhadarva.
-Mi? Tom nekem már van valakim.
-De Bill azt mondta hogy tetszek neked.
-Én azt mondtam neki hogy egy szőkésbarna hajú, barna szemű srác ettszik. De nem csak te vagy ilyen...-mondtam.
-Értem.
-Szia Kirám!-jött oda Pete.
-Ő az a szőke barnaszemű srác.-mondtam Tomnak.
-Megyünk?-kérdezett Pete. Én bólintottam. Ő kézenfogott és mentünk a buszhoz. Néha-néha hátrapillantottam, és láttam Tom csalódott és szomorú arcát. Rosszul éreztem magam. Fájt hogy meg kellett bántanom. szegénykét akaratlanul is zavarbahoztam. Szeretem őt is, de inkább mint egy barátot, vagy egy báttyot. Pete-et meg igaziból. Rossz érzés volt látni Tomot. Aztán mikor a biszon ültünk, láttam hogy Tom még mindig lehajtott fejjel áll ott egyhelyben. És akkor egy fénylő valamit láttam végig futni az arcán. Egy könnycsepp. Összetörtem a szívét.
-Igen. Pontosabban csak én.-mondta kicsit félénken majd hátranézett...
-Jah!-mondta Andreas és elment Billel együtt.
-Mit szerettél volna?-kérdeztem.
-Kicsit nehéz belekezdeni, de inkább a lányegre térek. szóval...-akadozott Tom.
-Nem azt mondtad hogy a lényegre térsz?-mondtam kosolyogva.
-Járunk?-kérdezte elhadarva.
-Mi? Tom nekem már van valakim.
-De Bill azt mondta hogy tetszek neked.
-Én azt mondtam neki hogy egy szőkésbarna hajú, barna szemű srác ettszik. De nem csak te vagy ilyen...-mondtam.
-Értem.
-Szia Kirám!-jött oda Pete.
-Ő az a szőke barnaszemű srác.-mondtam Tomnak.
-Megyünk?-kérdezett Pete. Én bólintottam. Ő kézenfogott és mentünk a buszhoz. Néha-néha hátrapillantottam, és láttam Tom csalódott és szomorú arcát. Rosszul éreztem magam. Fájt hogy meg kellett bántanom. szegénykét akaratlanul is zavarbahoztam. Szeretem őt is, de inkább mint egy barátot, vagy egy báttyot. Pete-et meg igaziból. Rossz érzés volt látni Tomot. Aztán mikor a biszon ültünk, láttam hogy Tom még mindig lehajtott fejjel áll ott egyhelyben. És akkor egy fénylő valamit láttam végig futni az arcán. Egy könnycsepp. Összetörtem a szívét.
