HTML

Én és az ikrem, az ikrek ellen. Mi lesz ebből?(TH)

Ez a blog a Tokio Hotelről és egyebekről szól. De legfőképpen a Tokio Hotelről.

Friss topikok

  • Zizzke: bocsánat hogy sokáig nem írtam...majd bepótolom egyszer egy duplarésszel...De persze nem felejtett... (2008.05.06. 23:45) 8.rész
  • Zizzke: Danke ikrem! Majd várom a komikat a TE blkogodra is. Rem tecceni fog! furitali.blog.hu ! Az első r... (2008.04.18. 20:09) 4.rész
  • Zizzke: köxxyke! és az ötletet is! ha nem segítesz nem lett volna rész! mégegyszer köxxyke!! (2008.04.17. 15:30) 3.rész

Linkblog

11.rész

2008.06.06. 07:08 Zizzke

-Jössz már?-kiabált az ajtóból Meti Mirinek.
-Máris-máris...-kiabált vissza.
-Legalább ne kiabáljatok!-Ordítottam ki a szobómból a takaró alól, mert én még aludtam volna.
-Bocsika...-nyitott be Miri.-Akkor én asszem mentem is.-Mondta és ment volna ki a szobámból, de én fejbedobtam egy párnával. Amikor megfordult és odarohantam és átöleltem.
-Ne hogy itthagyd már a hugodat mindenféle köszönés nélkül!-mondtam.
-Szia.-mondta Miri.
-Mi?! csak ennyi?!-engedtem el Mirit.-Drága nővérkém ez elég gyengus köszönés volt...-oktattam ki. Ő csak elmosolyodott.
-Jössz már?-jött oda Meti is.
-Igen!-mondta Miri, adott 2 puszit, Meti is és elmentek...
[ez a rész nem Kiráról, hanem Metiről és Miriről fog szólni. de persze Kira is benne lesz a végefele. vagy a kövi részben...attól függ meddig húzom a részt. XD-szerkesztő.]
Miri és Meti busszal mentek. Gyorsan Drezdába értek.
-Itt is vagyunk. Most el kéne menni a... Katrina-tér-hez.-mondta Meti. (nem tom van-e ilyen...csak kitaláltam-szerk.)
-Én tudom hol van.-szólalt meg Miri.-Sokszor jártam ott.
-Rendben.-mondta Meti és elindultak. Negyed óra múlva már ott is voltak...
-Szerinted azok a szüleim?-kérdezte suttogva Meti, Mirit.
-Nem tudom. Kérdezz rá...
-Kössz...és ha nem ők azok? Azért le nem akarok égni...-mondta Meti.
-Szia.-Jött oda az a pár akikre rákérdezett Meti.
-Helló.
-Te vagy Melani?-kérdezte a nő.
-Nem én Melitta vagyok.-mondta Meti.
-Akkor nem te vagy az.-mondta a nő és a kedvessége elpárolgott.-Mit nézel? Néha a felnőttek is tévednek.-mondta gorombán. Meti meghökkenve állt egyhelyben, Miri meg kuncogott magában. A pár elment és Meti meg Miri szakadtak a röhögéstől...
-Meti! Meti!-Kiabált egy nő ahogy kiszáll egy autóból. Meti odafordul. Elővesz a zsebéből 1 képet, ránéz majd összehasonlítja a nővel a képet.
-Anya?!-döbbent le Meti.
-Igen! Jajj olyan rég láttalak. már 14 éve nem láttalak. Csak képeken. Sajnálom hogy örökbe kellett adnunk de sajnos pénzügyileg nem álltunk úgy hogy el tudjunk tartani.-mondta a nő és elkezdett zokogni.
-Semmi baj. Megértem.-mondta Meti.-Jut is eszembe... Ő itt Miri. Az egyik legkjobb b.nőm.-mitatta be Mirit Meti.
-Ööhm...csó...-kezdett volna bele Miri...
-Ne-ne-ne! Ne Csókolomozz itt nekem...Nugodtan tegeződjünk.-mondta a nő.
-Értem...akkor helló.-mondta kicsit "oldottabban" Miri.
-Amúgy a nevem Kirsten(kirszten). Gyertek. Mennyünk hozzánk.-mondta.
-Jajj...el is felejtettem. nekem mennem kéne haza.-jutott eszébe mirinek.
-Tálleg. anya...haza tudjuk vinni mirit?
-Hát persze. Mondta Kirsten és beültek a kocsiba. Mirit kirakták, majd irány tovább. Meti és az anyja sokat beszélgettek. Időközben Meti apja, Ben is hazaérkezett...Egy egész hétvége óta Ott volt Meti. Már ideje volt hazaindulnia. Könnyes búcsút vett  igazi szüleitől és indult haza.
***Otthon***
Metit otthon az üres ház és egy levélke az asztalon Várta. A levélben ez állt:
"Gondolom már hazaértél. Ne keress, mert a haverokkal Free run-ozunk. Az ikrek Berlini koncira mentek. Én unatkoztam és beálltam egy csapatban és elkezdtem a free run-t.(aki nem tudja mi az a free run az nézze meg ezeket: https://www.youtube.com/watch?v=CLTVHNdYJXY -szerkesztő) Nincs nálam teló. Ha el akarsz írni keresd: Pete-et vagy Danial-t(deniel) Vagy Kévet(kevin becézése). Majd délután mesélsz! Csumi: Kira."
Meti elég furán nézett maga elé. Amint elolvasta a levelet rá 2-3 percel beesek a házba, a kezem tele horzsolással.
-Szia. Mizujs?-köszönt Meti.
-Hello. Semmi. A Haverokkal új terepen ugráltunk. Komoly volt. Ezért ilyen a kezem.-mutattam Metinek. Meti eléggé rácsodálkozott...
-Értem...
-Ööhm...izé...segítenél lekezelni ezeket a sebeket?-kérdeztem.
-Persze.-Mondta Meti mosolyogva és hozta az elsősegély cuccot.
***Másnap***
-Gyere mert lekéssük a buszt.-Mondta Meti.
-Ööhm...én nem busszal megyek. Parkour-osan megyünk suliba a srácokkal. A parkour olyan mint a free run. csak feleannyi szaltóval.mondtam.
-Értem.-mondta Meti. Csöngettek.
-Futok!-kiabáltam, felkaptam a táskám és kirohantam a házból. A három srác volt az.-Induljunk.-mondtam. A járda mentén volt egy korlát. azon ugráltunk át. A túloldalon végig egy hosszú fal futott. Arra felugrottunk és ott szaltózgattunk meg ugráltunk. Ez a fal egészen a suliig elment. Mi ezen mentünk el a suliig. Az ikrek már visszajött a koncertről. Ők már a suli előtt álltak. Sőt. Nem csak ők. Hanem az egész suli. Nem engedtek be senkit az épületbe. Amikor mi 4-en a fal végére értünk sorban szaltóztunk le, mindenki minket bámult. Elköszöntünk 4-en egymástól és mentünk magunk útjára. Én mentem az ikrekhez.
-Sziasztok.-mondtam a fiúknak. Tomnak és Andreasnak tátva maradt a szája a szaltóm látványától. Én elmosolyodtam.-Köszönöm a bókot.-mondtam és mindkettőjüknek becsuktam a száját. Bill szomorúan nézett maga elé.-Mi a baj?-kérdeztem Bill-t.
-Miri Miattam mennt el...-mondta Bill.
-Ugyen! Dehogy is! Nehogymár magad kezd el utálni emiatt. Utáld Kitty-t...Ő a hibás...-Mondtam, de ezt pont nem kellet volna főleg mert kitty pont mögöttem állt...

Szólj hozzá!

10.rész

2008.05.26. 22:30 Zizzke

-Nem teheted ezt velem! Mit csináljak nélküled?-akadtam ki.
-Meglesztek ti Metivel nélkülem. És majd MSN-en is dumálhatunk.-mondta lehangoltan Miri.
-De az nem ugyanaz.-mondtam és felálltam mellőle hiszen még mindíg a földön voltunk. Egy darabig mentem, majd megálltam. Visszanéztem Mirire.
-Jössz már?-kérdeztem. Ő felkapta a fajét.-Ne csodálkozz. Ne itt a sárban térdelj és szomorkodj. Majd otthon.-Mondtam kicsit gorombán és továbbmentem. Miri feltápázkodott és utánam jött. Otthon letelepedtünk a TV elé...El is felejtettük a bulit. De amint Meti is betoppant eszünkbe jutott.
-Nah? milyen volt a buli?-Kérdeztem-Egy pillanat...hogy-hogy már itt vagy?
-Mert senkinek se volt már kedve bulizni. Kitty persze kivágta a hisztit...Kiment a házból. Persze mindenki röhögött rajta. Billék tehát lefújták a bulit...ennyi lenne...-mesélte Meti. Ő is odahuppant mellénk. Egyszercsak megcsörrent a telóm. Tom keresett.
-Igen?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Kira. Meti ott van a közelben?-Érdeklődött.
-Igen. Adjam?
-Nem kell. Csak mond meg neki hogy a szülei keresték telefonon és hogy itthagyta nálunk a telóját.
-Rendben. Szia-köszöntem el.
-Szia-köszönt Tom is.
-Meti. Keresett az anyud. Toim most mondta. Otthagytad a telódat.-Közöltem.
-Mi?-Ugrott fel Meti. A zsebeit kezdte el tapogatni.-Ó, a fenébe! Na mind1. Elkérhetem a telódat?
-Hátpersze.-Adtam oda neki.
*telefon*
-Szia anya. Hallom kerestél.-meti.
-Igen. El akarok mondani valamit.
-Mit?
-Szóval. Kicsit nehéz elmondani.
-ez már rosszul kezdődik.
-Kicsim. Az igazi szüleid felkerestek minket hogy szeretnének látni téged.-Meti e mondat hallatán tzeljesen elsápadt.
-Az igazi szüleim? ugye csak viccelsz.
-Nem. Sajnálom hogy nem mondtuk el előbb. De nem akartunk összetörni.
-Ha elmondjátok ígyis-úgyis kiborulok. az hogy előbb vagy utább az nem számít.-mondta Meti már-már a sírás határán.-De azért jó hogy elmondtátok. De ne hidd azt hogy nem boruiltam ki attól még.
-Tudom. Figyelj. Hétvégén Drezdában találkoztok. A főtéren várnak majd.
-Rendben. Szia!
-Szia.
*és letették a telefont.*
Meti sírvafakadt.
-Mi történt?-tudakolózott Miri. Én nem tudtam semmit csinálni. Én itt teljesen kiestem a képből.
-Kiderült hogy örökbe fogadtak.-mondta Meti miután lenyugodott. Erre a mondatra én is felkaptam a fejem.
-Mi?!-egyszerre mondtuk Mirivel.
-Igen.-Mondta Meti inmár jobb hangulatban.-Úgylátszik Miri együtt utazunk Drezdába a hétvégén-mosolygott Meti Mirire.
-De ugye utána visszajössz Meti?-Érdeklődtem, félve attól hogy egydül maradok.
-Persze. Csak szeretnének látni engem...Bár ha jobban meggondolom kíváncsi vagyok Milyenek lehetnek. És arra is hogy ha semmi baj nincs akkor minek adtak örtökbe...
-Lehet hogy pénzügyi okok miatt.-Mondta Miri.
-Lehet.
***másnap***
-Jössz már?-kiabált az ajtóból Meti Mirinek.
-Máris-máris...-kiabált vissza.
-Legalább ne kiabáljatok!-Ordítottam ki a szobómból a takaró alól, mert én még aludtam volna.

--------
Ez kérlek szépen ez a rész külön kérésre készült. De mivel nem tudom 1 részbe befejezni ezzért a 11.rész is erről fog szólni. De ez is izgi lex!-szerkeztő: Sweety[ejtsd: szviti] (Zizzke)

Szólj hozzá!

9.rész

2008.05.13. 21:31 Zizzke

-Ezt hogy csináltad? Samy sose írna alá egy gitárpengetőt se.-mondta
-Aztmondtam neki hogy ezt neked hozom, és ő szó nélkül aláírta.-Tom Odajött, átölelt és örömében -megcsókolt. Nagy csönd lett. A kés is megállt a levegőben. Teljesen meghökkentem. De mindenki más is körülöttem...
-Sajnálom-engedett el hírtelen Tom.-nem tudom mi van velem.-folytatta. persze én még mindíg meg se tudtam szólalni...Mindenki csak minket bámult. De én nem ezzel törődtem. Nem ios tudtam azzal törődni. Ettől a csóktól teljesen összezavarodtam. Óriási "hangzavar" volt a fejemben...egyszercsak valaki csengetett. Mindenki egyszerre nézett az ajtóra. Bill ment és kinyitotta az ajtót.
-Szia Bill. Boldog szülcsi napcit.-jött...nem is...inkább tipegett be Kitty.-Mi van. Mi ez a nagy csönd?-Nézett körbe Kitty.
-Semmi. Csak...-próbált magyarázkodni Bill.
-Semmi baj. Értem...De ne féljetek...már itt vagyok, elkezdhetünk bulizni.-Mondta Kitty. Bill és Tom összenéztek. Én is megmozdultam. Csak én a padlóra néztem. Nagyon elgondolkodtam. Ekközben Bill elindított valami zenét. Tom még mindíg ott állt előttem. Megfogta a kezem és a kertbe vezetett.
-Figyelj...én sajnálom...Nem akartam. Nem tudom mi volt velem akkor...Én...-magyarázkodta akadozva, de én a mutató ujjamat a szájára tettem.
-Ne...magyarázkodj...-mondtam akadozva.
-Kira...-folytatta volna Tom, de én nem engedtem, hogy befejezze. Amint belekezdett én rögtön átöleltem. Tom nagyon meglepődött ezen. 1-2 percig csak állt ott, majd ő is átölelt.
-Miérte sírsz?-kérdezte Tom.
-Micsoda? Én nem sírok.-mondtam és ránéztem. Tom kicsit kérdőn nézett rám.
-Pedig éreztem hogy a kezemre egy könnycsepp esett.-mondta.
-Az nem le...-akartam mondani, de hírtelen egy vízcsepp esett az orrom hegyére.-Esik az eső.-állapítottam meg. Mindketten felnéztünk. Az eső először csak szemerkélt majd elkezdett szakadni. Odabentről hallatszott a zene. Épp egy lassú szám ment. Tom rámnézett és elmosolyodott.
-Szabad egy táncra?-kérdezte Tom "nevetve". Én ránéztem és elmosolyodtam. Elkezdtünk lassúzni az esőben.
***Ekközben odabent***
(időben ott járunk amikor Kira és Tom kimentek a házból, és elkezdődött a lassú szám... csakhogy tudjátok-szerk.)
-Bill. Nincs kledved felkérni táncolni?-mont oda Kitty Bill elé. Bill Mirire nézett, Miri csak mosolygott és intett egyet, hogy "menjen csak". Bill nagyot sóhajtott.
-Rendben...menjünk.
-Jajj, olyan arika vagy hogy elhívtál! Annyira cukika ez a kis buli!-ilyesféle szövegekkel "fárasztotta" Kitty Billt. De Bill nem is figyelt. Egész végig Mirit nézte. Ez Kitty is észra vette.
-Bocsi.-mondta Bill és indult volna Mirihez, de Kitty "utána kapott"
-Bill! Várj!-Kitty visszarántotta Billt és le akarta őt smárolni. Bill próbált "ellen állást tanúsítani". Miri és észre vette ezt és odament. Megragadta Kitti coffját és elrántotta Billtől.
-Mit kérzelsz magadról?-kezdett el kiabálni Miri.
-Mi bajod? Azt hisze Bill szeret téged? Ugyan. Sokszor mondta már hogy kis pisisekkel sose járni!-Kezdte kioktatni Mirit Kitty.
-Ne reménykedj!-nézett Miri gúnyosan Kittyre.-Ne hidd hogy azzal, hogy ezt mondod, máris sírva fogok elrohanni és szakítok Billel.-Mondta Miri. Kitty Lekevert egyett Mirinek...Ebből egy kis lány verekedés lett. Tom és én is hallottuk ezt odakinnt. Bementünk a zajra.
-Mi a frászt csináltok!-kiabáltam rá Mirire és Kittyre.-Ha le akarjátok gyilkolni egymást, azt ne ma tegyétek! Ma az Ikrek bulija van! Nem az a nap amikor összeverhetitek egymást!-oltottam le őket. Mindenki csak szótlanul nézett. De persz mindenki bólogatott.
-Kitty...jobb lenne ha te elmennél.-mondta Bill Kittynek.
-Mért én? Ezt a kis libát kellene hazaküldeni! Vissza Drezdába!-Mutatott Kitty Mirire.
-Életed első jó ötlete.-mondta Miri és az ajtó felé vette az irányt. Az ajtó előtt visszafordult.-Ott legalább nincsenek szőke Ribik.-mondta és kiment. Persze én mentem utána. A parkig mentünk, aztán Miri a park közepén a földre rogyott és elkezdett sírni.-Mért nem tudom befogni a szám? Most az egész bulit elrontottam.-Sírt Miri. Én mellette ültem a földön és csitítgattam.-Add a mobilod.-kérte el a telómat Miri.
-Miért kéne?-vettem ki a zsebemből a telót és odaadtam Mirinek. Ő nem válaszolt csak letörölte a könnyeit.(telefonálás:)
-Szia anya!-köszönt bele a telefonba.
-Szia! Mi a baj?-anyu
-Szeretném ha elintéznéd hogy átiratkozzak egy Drezdai suliba.-mondta Miri. Én elfehéredtem. Nem mehet el az ikertesóm. Én nélküle elveszett ember vagyok.
-Biztos ez?
-Igen.
-Hétvégén elmegyek és megbeszéljük.
-Rendben. Szia.
-Szia.
(telefonálás vége)
-Nem teheted ezt velem! Mit csináljak nélküled?-akadtam ki.
-Meglesztek ti Metivel nélkülem. És majd MSN-en is dumálhatunk.-mondta lehangoltan Miri.
-De az nem ugyanaz.-mondtam és felálltam mellőle hiszen még mindíg a földön voltzunk.

Szólj hozzá!

8.rész

2008.04.28. 20:00 Zizzke

-Csajok, ti mit veszetk az ikreknek?-terelte el a témát Miri.
-Jót kérdezel.-Mondtuk egyszerre Metivel.
-Én Billnek egy tök jó pólót néztem ki és egy karkötőt, Tomnak pedig egy csuklószorítót adok és neki is egy pólót. Csak nem tudom hány XL-eset vegyek neki.-mondta Miri.
-Sok XL-eset.-viccelődtem.
-Látod...erre nem is gondoltam-mondta viccelődve Miri.
-Látszik hogy ikrek vagytok-nevetett Meti.
-Kívül belül-Mondtam. Elkezdtünk nvetni.
-Melleted nincs lehangolt nap-mondta Nevetve Meti.
-És én eddigi életemben végig vele voltam...1 másodperc unalmam se volt-viccelődött Miri. Sokat beszélgettünk, mint mindíg. Elment ez a nap is. Másnap (szombaton) a lányokkal elmentünk vásárolni. Ne csodálkozzatok ezen. Nőből vagyunk. De véülis az eredeti célunk az az volt hogy körülnézünk, hátha találunk a fiúknak v.mit. Sajna nem sikerült. Legalábbis én nem találtam a fiúknak semmit. Pedig sietnem kell hisz holnap már a fiúk bulija lesz. Meti és Miri már hazam,entek. Csak én kóvájogtam még a plázába. Billnek már sikerült valami ajándékot szerezni, de Tomnak nem találtam semmit. Bementem jópár üzletbe, de semmi. Aztán egy "STÍLUS" nevű boltba mentem be. Volt ott cucc Rockereknek, reppereknek, hip-hop-osoknak, sőt a legmegdöbbentőbb az az volt hogy hippy cuccokat is láttam. A repper résznél voltam és megláttam egy sapkát. Tudom Tomnak van már vagy ezer, de ez különleges volt. Hófehér az eleje és felete a többi része. Arany színű szíkok voltak rajta, az elején egy graffitivel. De nem ettől volt különleges...pontosabban most még nem volt különleges. terveim voltak vele. Meg is vettem. Kimentem a boltból és mentem tovább. Egy hangszer üzlet mellett mentem el. A kiakatban, egy gitár volt és a mellett lévő polcon 3 darab pengető. Az egyik fekete volt és olyan minet a márvány. A másik az sima felete volt az elején egy fehér csillaggal. A harmadik fehér, márvány szerű volt. Azonnal beleszerettem. Bementem az üzletbe és megvettem mindhárom pengetőt. Kimentem innen is. Ahogy sétáltam tovább a plázában egy kis táblát vettem észre. A következő állt rajta:
"Samy Deluxe, autógrammot oszt, ma 18:30-kor. mivel a múltheti koncert után ez elmaradt. Helyszín: Zene-verzum."
A zene-verzum volt az a hely ahol ezeket a pengetőket vettem. 18:25 volt. Vissza mentem a zeneboltba. Senki nem volt még ott. Már be akartam volna menni, de nem engettek be. Kinn kéllett állnom az üzlet előtt. Egyre többen voltak ott. Félkor beengettek végre. Egyesével lehetett csak bemenni. Én voltam az első. Bementem és Samy Deluxe ott ült előttem egy asztalnál.
-Ööhm...helló...ezt a pengetőt szeretném aláiratni. Egyik ismerősömnek. Biztos hallott már róla. Tom Kaulitz.-mondtam akadozva.
-Igen hallottam róla. Sőt tudom hogy nagy rajondóm. Általánosságba nem írnék alá gitárpengetőt de most kivételt teszek.-Mondta és aláírta. Én megköszöntem és az ajtó felé vettem az irányt. Egyszrcsak megfordulok és visszarohanok.
-Bocsánat. Még ezt is alá kéne írni.-mondtam.
-Na nem kislány. Elég volt csak egy aláírás.-állt elém egy őr.
-Ugyan haggyad.-mondta a Rapper. Az őr elállt előlem. Én kivettem a táskámból a Tomnak szánt sapkát és azt is aláirattam. Ezért volt olyan különleges. Valamiféle módon alá akartam iratni Samy Deluxe-al, és most a sors közbevágott. Kimentem az üzletből(ismételten). Még körülnéztem néhány üzletben. Vettem magamnak is 1-2 cuccot. Miközben jöttem kifele az üzletből megcsörrent a telefonom.
-Szia Kira. Merre vagy már?-szólt bele a telefonba Miri.
-Épp most indulok haza.-mondtam miközben kilépek az üzletből. odakinn már sötét volt.
-Siess.-mondta Miri és letette a telefont. Én felnéztem az égre és elmosolyodtam. Olyan jó volt a csillagokat nézni, szabadnak érezni magam. Elindultam haza. Otthon bementem a szobámba és becsomagoltam az ajándékokat. Kivéve az aláírt pengetőt. A tetejét kijukasztottam, nagy munka árán. Belefűztem egy bőr madzagot, Olyan volt mint egy nyaklánc. Ezt kis ékszerdobozba tettem. Ezt is becsomagolnam, majd Külön Bill- és Külön Tom ajándékait 1-1 ajándékszatyárba tettem. Lefeküdtem aludni. Reggel Miri ébresztett.
-Hé álomszuszék-keltegetett halkan.-Ébresztő...-folytatta még mindíg halkan. Még mindíg nem voltam hajlandó felkelni. Ő kiment a szobámból, de 2 perc múlva visszajött.
-ÉBREDJ MÁR FEL!!!!!!!!-kiabált vám, lerántotta rólam a takarót és a nyakamba öntött egy pohát jéghideg vizet...erre persze felébrdtem.
-ÁÁÁ-kiabáltam.-ez mire volt jó?
-Hogy felébredj. Készülődj. hétkor megyünk Billékhez.-mondta Miri.
-Mért hány óra?-kérdeztem kómásan...
-délután egy óra.-mondta Miri.-Nem kellet volna egész este fenn lenned.-mondta, majd kiment a szobából. Én előkerestem a cuccokat amiket tegnap vettem és beköltöztem a fürdőbe. Meti és Miri már kész voltak. Ezért én nyugottan készülődhettem. Kiválasztottam egy fekete, félvállas felsőt, aminek az elejére "Devillish Angel" volt írva. a devillish szó pirossal, az angel szó pedig kékkel. Ehhez egy fekete, koptatott farmert vettem fel. A hajamat két coffba fogtam, és begöndörítettem. nagyon jól nézett ki.[Olyan frizu mint a Timié-szerkeztő-csak hogy ismerőseim megértsék.] Már fél 7 volt. Elindultunk a Kaulitzokhoz. A Johanna parkon keresztül mentünk. Vajon kibe futottunk? Naná hogy Pete-be.
-sziasztok.-köszönt.
-szia Pete.-köszönt Meti és Miri egyszerre. Én a földre néztem. Miri oldalba bökött.
-Ööhm...szia.-mondtam halkan. Pete látta hogy nem nagyon akarok most vele beszélni.
-Azthiszem én megyek is. Gondolom az ikrekhez mentek. Üzenem nekik hogy isten éltesse őket.-mondta majd elment. Mi mentünk tovább. A fiúknál voltunk. Becsengettünk. Andreas nyitott ajtót. Odabenn már nagyba ment a buli.(mert már 7 óra volt és ilyenkor már sötét is volt...)
-Sziasztok. gyeretk be. épp jókor. Most van ajándékozás.-Mondta majd beengedett. Odabenn a fiúk sorban kapták az ajándékokat és bontották ki őket. Meti és Miri is odaadták a maguk ajándékát. Én voltam az utolsó. Először Billnek adtam oda.
-Tessék. Remélem tecceni fog.-mondtam és néztem ahogy Bill kibondja. Egy vastag ezüt karkötőt kapott. A tetejébe Tokio Hotel volt belegravírozva.
-Köszönem-ölelt át Bill.
-Hé-hé...még féltékeny lesz Miri.-viccelődtem. Ezen elkezdtünk nevetni. Tom következett. Bill odaállt Miri mellé és átölelte, úgy nézték együtt ahohy Tom kibontja a tőlem kapott azjándékát. Először a 2 pengetőt bontotta ki. Nagyon tetszettek neki. Utána a sapkát találta meg.
-Ezt, ezt...Ezt Samy Deluxe írta alá!-mondta Tom izgatottan.
-Igen.-mondtam.-Tom...Még ez is a tiéd.-adtam oda a kis ékszerdobozkát. Tom kinyitotta és meglátta azt a "nyakláncot". Felcsillant a szeme.
-Ezt hogy csináltad? Samy sose írna alá egy gitárpengetőt se.-mondta
-Aztmondtam neki hogy ezt neked hozom, és ő szó nélkül aláírta.-Tom Odajött, átölelt és örömében -megcsókolt. Nagy csönd lett. A kés is megállt a levegőben. Teljesen meghökkentem. De mindenki más is körülöttem...

1 komment

7.rész

2008.04.23. 23:12 Zizzke

-Mert az ikreknek lesz szülinapja és nem neked.-mondtam. Becsöngettek. Én mentem a termembe és a fiúk is a a sajátjukba. Az óra annyira uncsi volt, hogy elaludtam. A tanár keltett fel.
-Kiara. Ébredj!-keltegetett a tanár.
-Mi? Elnézést tanárúr.-mondtam.
-Semmi baj. Kivételesen elnézem neked. De csak mert baleseted volt és még csak tegnap keltél fel. Nem is értem, mért nem maradtál otthon...-mondta a tanár. Kicsöngettek. A fiúk már a termünk előtt álltak. Elindultunk a folyósókon és Tom tisztára ideges volt.
-Mi a baj Tom?-kérdeztem.
-Felelnem kell...és nem tanultam!-panaszkodott.
-Mikor tanulsz egyáltalán-Viccelődött Andreas.
-De Tom. ez ismétlő anyag. Kiráék most veszik, de te már tanultad tavaly. 2x is.-mondta Bill.
-Mi az hogy 2x is?-kérdeztem.
-Majdnem megbukott.-mondta Bill.
-Értem. És mi az amiből felelnél?-Kérdeztem Tomot.
-Földrajzból. Európából kell választanom egy országot és arról kell beszélnem.-Mondta idegesen Tom.
-Tom...figyelj, ilyenkor olyan dolgot kell csinálni ami rád nem jellemző.-kezdtem bele  és nagyon komoly arcot vágtam, közben Tom elé álltam és megállítottam.
-Mit kéne csinálnom?
-Gondolkodnod.-mondtam halálosan komoly arcal. Bill és Andreas el kezdett szakadni a röhögéstől. Persze én is elnevettem magam ezen.
-Nah, kössz.-mondta Tom.
-Bocs, de ezut muszály volt. Figyelj, arra még nem gondoltál, hogy Németországot válaszd?-Kérdeztem tőle. Ő csak állt ott ledöbbenve. Kis idő után a fejére csapott.
-ÚR ISTEN! MEKKORA HÜLE VAGYOK!-mondta.
-Ezt eddigis tudtuk.-Mondtam Billel egyszerre. Andreas még mindíg szakadt a röhögéstől.
-Szia Tomci. Figyi ha szeretnéd átveszem tőled a felelést. Nem akarom hogy megbukjál.-jött oda egy "HP" (gyengébbek kedvéért: Hülye Pics@).
-Szia Kitty. Kössz de nem kell.-Mondta Tom.
-Biztike? De ha meggondolnád magad csöritzz rám. Be van kapcsolva a telcsim.-Mondta a "Szőke" és eltipegett a barátnőivel. Egyszer még visszanézett.-Ja és Tom. Pattintsátok le az a kiscsajt. Gondoltam szólok, hogy rátok van tapadva.-mondta és közben engem nézett.
-Nicsak ki beszél.-mondtam.
-Mit mondtál?-kérdezte a szőke.
-Mind1.-mondtam és elfordúltam. Nem akartam balhét. A hátam mögül csoszogást hallottam. Hárta folrdultam és a szöszi lekent egy pofont. <Na ennyit a "nem akarok balhét" elméletről> gondoltam magamba. Nem végtam vissza. Csak álltam és vártam, hátha elmegy szégyenébe, hogy nem ütök vissza. Így is lett. Hisztisen hátatfordított és elcsoszogott a barátnőivel. De megint megfordúlt. Nem szólt semmit, csak bámult minket.
-Jól vagy Kira?-Kérdezte tőlem Tom.
-Ahha.-válaszoltam.
-Ez most mire volt jó Kitty?-fordúlt oda Tom a szöszihez.
-Haggyad. Nem fontos. Zárd le a témát.-Mondta Tomnak.
-De akkor is. Mire föl pofoztad meg?-jött oda Bill is. A lány nagyon meg lett lepődve.
Fiúk. Haggyátok. Nem kell számonkérni.-Próbáltam őket csitítgatni.
-Mintha nem élveznéd, hogy lehordanak! Ne tedd itt a szentet.-Förmedt rám a szőke. Én kicsit megszeppentem. Aztán rosszul lettem. Szédültem, forgott a világ. Elsötétült minden. Elájultam.
-KIRA!-ez az utolsó emlékem, ahogy Tomnak estem.
-Szia. Jól vagy?-kérdezte Tom. Én Körbenéztem és a suli betegszobályán találtam magam.
-Azt hiszem.-mondtam-Mi történt?-Kérdeztem.
-Elájultál. De azt mondták, hogy ez nem csoda így a baleset után.-mondta Tom. Én rábólintottam. Elmosolyodtam a kedvességén. De akkor eszembe jutott az arca mikor elütött az autó. El komolyodtam. Ránéztem Tomra. Nem kellet hozzá beszélnem, ő tudta anélkül is, hogy miről van szó.
-Sajnálom.-mondta és lehajtotta a fejét.
-Ezt már egyszer eljátszottuk.-Mondtam neki. Tom felfigyelt erre. Persze én elmosolyodtam, hogy ne legyen olyan rossz kedve, és hogy nekem se legyen. Tom is elmosolyodott. Elkezdtünk nevetni. Még most se tudom, hogy min.

**Suli után**

-Szia Bill.-mondta Miri és megcsókolta Billt.
-Szia cica!-mondta Bill. Intett és elment Tommal és Andreassal együtt.
-Mi van az arcoddal Kira?-kérdezte Miri.
-Valami szőke csajszi lekevert nekem egy pofont.-mondtam és közben az arcomat fogtam.
-Kitty. Mesélte, hogy ő megütött de te nem ütötted meg őt. Tetted a megsebezhetőt a fiúk előtt, meg gyakoroltad az álszentséget. Csak ebben az egyetlen hiba az az, hogy ő nem ismer és nem tudja rólad, hogy te kerülöd a balhékat satöbbi.-mondta Meti.-Jah és azt is hallottam, hogy a fiúk kikérték maguknak, hogy hogy meri ezt tenni veled és te próbáltad a fiúkat csitítani aztán nekiestél Tomnak.-Folytatta.
-Ez igaz, de nem úgy estem neki Tomnak. elájultam és úgy nelkidőltem.-mondtam.
-Jah. Így már világos.-Mondta Meti.
-Csajok, ti mit veszetk az ikreknek?-terelte el a témát Miri.
-Jót kérdezel.-Mondtuk egyszerre Metivel.
-Én Billnek egy tök jó pólót néztem ki és egy karkötőt, Tomnak pedig egy csuklószorítót adok és neki is egy pólót. Csak nem tudom hány XL-eset vegyek neki.-mondta Miri.
-Sok XL-eset.-viccelődtem.
-Látod...erre nem is gondoltam-mondta viccelődve Miri.
-Látszik hogy ikrek vagytok-nevetett Meti.

Szólj hozzá!

6.rész

2008.04.20. 23:50 Zizzke

-Te vagy az én kis CICUSOM.-Mondta Pete és megcsókolt.-Nekem mennem kell. Sziasztok!-Köszönt el.
-Aranyosak vagytok így együtt.-mondta Miri.
-Tudom.-Mondtam mosolyogva.
-Nah pakoljunk össze neked.-Állt fel Meti mellőlem. Az idő gyorsan elmenmt és délben el is indultunk haza. Otthon a szobám tele volt kis cetlikkel, kártyákkal, virágokkal és egyéb dolgokkal. A papírkákon olyan üzenetek voltak, hogy "gyorsan épülj fe, hiányzol..."  meg  "ne merj elpatkolni!". Jó érzés volt hogy gondolnak rám. Az egyetlen bajom az egésszel az az volt hogy tele volt az ilyenekkel az asztalom és az ágyam. De ez még mindíg jobb mintha nem figyelnének rám.
-Kicsit kupi van, de...-Kezdett bele Miri.
-Pont ahogy hagytam...-Viccelődtem. Miri csak kicsit meglökött.
-Te is gyorsan gyógyulsz!-Viccelődött Meti is. Én elkezdtem nevetni, majd ledőltem az ágyamra. Elkezdtem bámulni a plafont és közben mosolyogtam. De ez a mosoly gyorsan lefagyott az arcomról, amint eszembe jutott Tom. Ahogy elfordult tőlem csakhogy ne kelljen látnia...rossz érzés volt.
-Azt hiszem elmegyek Billékhez.-mondtam és felálltam.
-Rendben.-mondta Miri és Meti egyszerre. Én elmosolyodtam. Elindultam. Elmentem a Johanna parkig, mikor is eszembe jutott. < Hoppá. Azt se tudom, hogy hol laknak...>gondoltam magamban. Leblokkoltam. A Park közepén megálltam. Azt tudtam hogy át kell menni a parkon, de onnan tovább már semmit nem tudtam. Milyen szerencse hogy létezik sors. Onnan tudom hogy most közbe avatkozott. A park közepén volt egy focipálya. Andeas és néhány haverja épp ott fociztak.
-ANDEAS!-kiabáltam oda neki és közben integettem.
-Kira?! Te...te...ébren? Hogy-hogy? Képzelődök?-Annyi kérdést halmozott "maga elé" hogy nem figyelt és a labda fejen találta. Én közelebb mentem hozzájuk.
-Megtanítasz engem is így fejelni?-vicelődtem vele.
-Tehát a humorod nem égett ki. Sőt...-Mondta a fejét fájlalva.-Miben segíthetek?
-Hát...tudod épp Billékhez tartottam mikor is...elég ciki...de azt se tudom hogy hol laknak.-Mondtam.
-ez télleg ciki. Tehát a kis álomszuszék megkéri a profi fejelőt, hogy vigye el a Kaulitz házhoz.
-Igen.
-Gyere. Elkísérlek.-Mondta és elindultunk. Már jó ideje csöndben mentünk, mikor is Andreas megszólalt.
-Itt is vagyunk.-jelentette ki.
-Köszike hogy elhoztál.-mondtam majd adtam neki egy puszit.
-Pete nem lesz féltékeny?-kérdezte viccelődve.
-Ne álmodj-Mondam neki. Ő elköszönt és elment. Becsöngettem. lépteket hallottam, majd kinyílt az ajtó. Először csak néhány fekete tincset láttam, aztán már Bill arcát.
-Kira? Hát te?-Kérdezte.-Gyere be.
-Köszi. Jöttem látogatóba. És szeretnék Tommal beszélni.-Mondtam.
-Rendben. Ő úgyis itthon van. Hol máshol lenne.-Mondta. Kicsit elgondolkodott majd a fejére csapott.-ÉN HÜLYE!-kiáltott.
-Mi az?-Kérdeztem tőle.
-Elfelejtettem elmondani neki hogy felébredtél...-mondta...
-Akkor őszínte voltál az előbb magaddal kapcsolatban...-mondtam.
-Így legalább meglepheted.
-Végülis.-mondtam. Bill felkísért és megmutatta Tom ajtaját. Benyitottam. Először csak résnyire nyitottam az ajtót és belestem. Láttam ahogy a Rasztás fiú az ablakban áll és csak kifelé néz. Beléptem a szobába és becsuktam magam mögött az ajtót. De olyan halkan ahogy csak tudtam. Tom meg se hallotta. Csak nézett ki az ablakon. Közelebb léptem. Egyszercsak megszólalt, de nem hozzám beszélt.
-Miért történt mindez? Talán miattam?-Kérdezgette magától.-Bárcsak választ is kapnék.
-Ezekre én is kíváncsi vagyok. De sajnos nem minden kérdésre van válasz.-mondtam mögötte. Tom bizonyára azt hitte hogy a "belső hangja" szólalt meg.-Mi az? Már hátra se nézel?-Kérdeztem tőle. Ő hátra pillantott és amint meglátott a földre rogyott. Nem akart hinni a szemének. Ott gyülekeztek a könnyei. Láttam rajta, nem bírja sokáig sírás nélkül. Én letérdeltem mellé és átölelte.
-Sajnálom.-mondta és ő is átölelt.
-Ezt nekem kéne mondanom.-Suttogtam neki.-nem kellet volna úgy hozzád vágnom. Bocsánat.-hadartam el egy levegővel.
-Vegyél már levegőt!-mondta félig sírva félig nevetve. Ez volt az utolsó mondat. Innentől kedve csönd volt. Jóidejig csak ott ültünk a földön, majd Tom elengedett és felállt a földről.
-Örülök, hogy jól vagy.-mondta, és közben megpróbált laza srác módjára viselkedni.
-Látod...ebben egyet értünk.-mondtam és én is felálltam.-bocsi Tom, de mennem kell. Csak látogatóba jöttem.-fejeztem be, majd elindultam az ajtó felé.
-Várj. Ki kísérlek.-mondta és utánam jött. A kapunál elbúcsúztunk. Haza fele már tudtam merre kell menni. Mikor a Johanna Parknál voltam Láttam, hogy Pete épp arra jön.
-Szia Kira.-köszönt mikor odaért hozzám.-Mit kersel te itt?-kérdezte.
-Szia. Én éppen Billéktől jövök.-mondtam.
-Meg akatad nyugtatni Tomot?-kérdezte.
-Igen.-mondtam. Ő csak elmosolyodott.
-Tudod mit? Ha már úgyis itt vagyok, hazakísérlek.
-Köszi.-mondtam és elindultunk. Útközben sokat beszélgettünk. Volt egy furcsa érzésem Pete-el kapcsolatban. Valamit mintha mondani akarna, csak nem találja a szavakat. Egy idő után már kezdett nagyon zavarni ez az lérzés.
-Bökd már ki.-mondtam és leültem egy padra, hisz még mindíg a parkban voltunk.
-Rendben.-mondta kicsit lehangoltan és leült mellém.-Figyelj. Tudod, hogy én szeretlek.-mondta.<Ajjaj. Ez máris rosszul kezdődik. Azthiszem nem akarom hallani a végét...anélkülis tudom...>gondoltam magamban.-De az van, hogy...
-Szakítasz?
-Mi? Hát igen...-mondta és lehajtotta a fejét.
-Megértem.-mondtam és rámosolyogtam.
-Tényleg?-kérdezett vissza meghökkenve.
-Naná!-mondtam és felálltam.-De nekem most mennem kell.
-Barátilag hazakísérlek.-mondta és ő is felállt. Hazáig egyikünk se szólalt meg. Otthon a lányok elkezdtek faggatni hogy mi volt Tommal.  Én nem mondtam ezzel kapcsolatban semmit. Bementem a nappaliba és leültem a kanapéra. Meti és Miri mellém ültek.
-Nagyon mosolyogsz. Mi van?-kérdezte Meti.
-Biztos van valami Pete-el.-Állapította meg Miri.
-Szakítottunk.-mondtam mosolyogva és hátradőltem.
-Micsoda? És nem is vagy lehangolva?-döbbent le Meti.
-Ha hiszed, ha nem is...de nem...-mondtam.
-Gondolom azért, mert így Tomnak is jó.-mondta Miri.
-Muszály okoskodnod helyettem?-viccelődtem Mirivel. Miri csak elkezdett nevetni.
*másnap a suliban*
-Sziasztok!-köszöntem a fiúknak. Jó volt újra velük lógni.
-Szia Kira. Rég találkoztunk.-mondta Andreas.
-Jó lenne ha leállnál a szőke hajfestékkel. Tegnap találkoztunk utoljára.-mondtam.
-Jah...tényleg...-mondta.
-Idióta.-csapott a fejére Tom.
-Jut is eszembe. Jövőhéten lesztek 16 évesek. Mit szeretnétek a szülinapotokra?-kérdeztem
-Én szeretnék egy...-kezdett bele Andreas.
-Neked nem hozok semmit, úgyhogy hiába sorolod.-mondtam.
-De miért?-kérdezte Andreas boci szemekkel.
-Mert az ikreknek lesz szülinapja és nem neked.-mondtam. Becsöngettek. Én mentem a termembe és a fiúk is a a sajátjukba.

Szólj hozzá!

5.rész

2008.04.18. 17:57 Zizzke

Rossz érzés volt látni Tomot. Aztán mikor a buszon ültünk, láttam hogy Tom még mindig le hajtott fejjel áll ott egy helyben. És akkor egy fénylő valamit láttam végig futni az arcán. Egy könnycsepp. Össze törtem a szívét. A busz elindult. Én lehajtottam a fejem.
-Mi a baj?-kérdezte Pete.
-Semmi...-hazudtam Pete-nek. Hazaértünk. Én bementem. Miriék már otthon voltak. Én szomorúan ledobtam a táskám.
-Mi a baj?-jött oda Miri. Én nem válaszoltam. A könnyeimet visszafolytva elindultam. Már a szobám ajtajánál voltam de nem bírtam tovább. Elkezdtem könnyezni. Szörnyű bűntudatom volt. Fájt ha Tom arcára gondoltam. De nem tudtam másra goldolni. Csak is az ő arca lebegett a szemeim előtt. Ahogy a könnycsepp végigfutott az arcán. Szörnyű volt akkor is, de most mégrosszabb.
-Istenem! Hogy lehetek ilyen bunkó! Mért kellett így hozzávágnom. Mért Kellett összetörnöm?-Kiabáltam a szobámban.
-Mi történt?-kérdezte Meti Miritől.
-Nem tudom. Lehet hogy Pete-el van valami.
-Lehet.-Mondta meti, majd bekopogott hozzám.-Bejöhetek?
-Gyere.-mondtam, miközben az arcom a párnámba mélyesztettem.
-Mi történt?-Jött be Meti.
-Mire gondolsz?
-Az előbb nagyon kiabáltál. Valami van Pete-el?
-Nem. Semmi. Mármint vele semmi. Jól megvagyunk, szeretjük egymást, satöbbi.-Magyaráztam unott hangon.
-Akkor?-tudakolózott Meti.
-Tom. Tetszek neki és vissza kellett utasítanom. Olyan szomorú volt.
-Majd megbékél. Rá kell jönnie hogy nem körülötte forognak a lányok...-magyarázta Meti, miközben én kikászálódtam az áűgyamból.
-TE NEM LÁTTAD AZ ARCÁT! NEM LÁTTAD AZT A KÖNNYCSEPPET!-kiabáltam Metivel, majd felkaptam a hátizsákomat és kiszaladtam a házból. Elfutottam a Johanna parkig. Oda ahol Pete-el először találkoztunk. Ott leültem egy fa alá és elővettem az egyik füzetemet és elkezdtem a házimat. Nyugit akartam. Egyszer odajött hozzám egy kisebb kutya. Tacskó volt, azt hiszem.
-Szia kishaver-simogattam meg a kiskutyát. Egyszercsak odajött a kutya gazdája ios.
-Szia. Hát te hogy-hogy itt vagy?-Köszönt Pete. Igen. A kutya az övé volt.
-Csak kis nyugalmat akartam. És te mit keresel itt?-Kérdeztem vissza.
-Gyakran jövök ide. Most például kutyát sétáltatni.-Magyarázta.
-Értem.-Mondtam majd felálltam.-Én azt hiszem megyek. Biztos aggódnak miattam. Tudod, mérgemben futottam ide.-Mondtam.
-Hogy-hogy?-érdeklődött Pete.
-Az nem fontos. Nah, mennem kell. Szia.-Köszöntem és megint elfutottam. De nem haza. Tényleg egyedül akartam lenni. Kimentem az Elbához és leültem egy padra. A táskámat Magam mellé tettem. Sokáig csak néztem a vizet. Egy idő után ledőltem a táskámra. Végigfeküdtem a padon. Felnéztem és láttam ahogy "szaladnak" a felhők az égen. Mikor 1-1 repülő is elsuhant közöttük, mindig elmosolyodtam. Nyugi volt. Pont amire vágytam. Most végig gondolhattam volna mindent. De csak volna, hisz elaludtam.
-Kira? Mit keresel te itt?-Ébresztett fel Bill.
-Mivan? jah...szia.-nyitottam ki a szemem és köszöntem álmosan. Bill mögött Tom állt. Mikor ránéztem, ő lehajtotta a fejét vagy máshová nézett, csak hogy elkerülje a tekintetemet. Rosszul esett, de megérdemeltem.
-Még nem válaszoltál.-Mondta Bill.
-Jajj. Tényleg. Nekem mennem kéne.-Én Felpattantam és újra rohantam. De mostmár tényleg haza. Körülnéztem és elindultam az utcá túl oldalára. Egy pillanatra hátranéztem. Láttam Tomot, de ő nem látott engem. Szomorúan visszafordultam, de akkor dudálás, fékcsikorgás. Az utolsó emlékem Tom arca. Az a szomorú tekintete. Tovább semmi. Mikor magamhoz tértem egy korházban ébredtem.
-Kira, Hiányzol. Pete teljesen ki van borulva. Tom mégjobban. De az biztos, hogy nekem hiányzol a legjobban.-Mondta Miri mellettem, sírva. Nem tudta, hogy felébredtem.
-Mi történt? Hol vagyok? Miri, ne áztass el.-Mondtam elnyomott hangon, miközben próbáltam kinyitni a szemem.
-Kira? Kira!-Ölelt meg Miri.
-Mi az? Mi történt?-Lépett be a kórterem ajtaján Meti.-Kira! Te ébren vagy?-Ölelt meg ő is.
-Igen, de ha így folytogattok nem sokáig.-Mondtam.-Mi történt?-Kérdeztem miután elengedtek.
-Elütött egy autó. 2 hete csak alszol.-Mondta Miri.
-Nagyon aggódtunk. Minden nap suli után ide jöttünk. Itt tanultunk melletted. Beszéltünk hozzád.-Mondta Meti.
-Értem. Gondolom 2 hét alatt rengeteg házi össze gyűlt. Lesz mit bepótolnom.
-Hát igen. Főleg Pete-el.-Mondta Miri.
-Hát igen.
-Sziasztok. Valami fejle...Kira!-Jött oda Pete és átölelt.
-Pete!-Öleltem meg én is. Elkezdtem sírni. Olyan jó volt látni.
-Ne sírj. Ezt nekem kéne.-Törölte le könnyeimet Pete, majd megcsókolt. Először.
-Nem egy kórházban képzeltem el az első csókot.-Mondtam Pete-nek.
-Én se. De így alakult.-Mosolygott.
-Sziasztok.-Jött be Bill.
-Képzeld Kira felébredt!-Újságolta Miri Billnek, majd adott neki 1 csókot.
-Tényleg? Szia Kira! Jó hogy felébredtél!-Ölelt meg Bill is.
-Szerintem is. De látom nagyon le vagyok maradva. Mi van közetetek?-Kérdeztem. Miri és Bill összemosolyogtak, de nem mondtak semmit. Én ebből már sejtettem.
-Tippelj.-Mondta Miri.
-Ehhez nem kell sok ész. Kihasználtátok a helyzetem és össze hozattátok magatokat.-Viccelődtem.
-Valami hasonló, csak szelídebben.-Mondta Bill.
-Tényleg. Tom hol van?-Érdeklődtem.
-Otthon. Bezárkózva a szobályába.-Monda Bill.
-Csak a suliba jött el. Ott is folytan csak a terembe ült. Aztán a suli végén egyenesen haza. Még hozzád se jött ki. Nagyon megviselte a baleseted.-Mondta Meti.
-Értem...
-Sziasztok. Áh, Kiara, látom felébredt.-Jött be egy orvos.-Hogy érzi magát? szédül? Fáj valamije?
-Jól vagyok, és nem szédülök és semmim se fáj.-Mondtam.
-Szerencsés vagy. Könnyen megúsztad a balesetet. Sehol egy törés se. Csak apróbb zúzódásaid voltak. Olyan vagy, mint a macska. szerencsés.Ma már haza is mehetsz.-Mondta.
-Értem. Köszönöm.-Mondtam majd az
orvos kiment a szobából.
-Te vagy az én kis CICUSOM.-Mondta Pete és megcsókolt.

Szólj hozzá!

4.rész

2008.04.17. 21:50 Zizzke

-Nem válthatnánk témát?-Vágott közbe Miri. <nagyon nem akar erről beszélgetni...de vajon miért? Féltékeny lenne? ááh, dehogy. Miri sose az.>gondoltam magamban. Nem is foglalkoztatott többet ez a téma. A nap többi részében otthon voltunk és egymást hülyítettük, vagy ha éppen úgy esett osztottuk az észt.
-Már megint mit csináltál?-monda meti Meti, unottas, fáradt hangon, a konyha ajtajából. A dolog kicsit cikis volt. Az esőztető bekapcsolt, mi meg eláztunk.
-Bocsika. Odaégett a pirítós...-mondtam kínosan nevetve. Az "eső" elállt.
-Tudod, ha jobban odafigyelnél...-jött oda Miri is.
-Bocsánat.
-Meg van bocsájtva. De el vagy tiltva a pirítótól!-Meti. Miri elkezdett nevetni.
-Igenis anya, vagyis Meti.-mondtam viccelődve.
-Irány a szobád kisasszon.-viccelődött Meti is.
-Na jó. Elég a hülyeségből. Nem megyünk körülnézni?-Kérdezte Miri.
-De. Mehetünk.-mondtuk egyszerre Metivel. Pedig nem is ő az ikrem. Mindegy. Megint kimentünk és elindultunk sétálni. Mint múltkor, most is egyedül mentem. Már egy jó ideje csak járom az utcákat, de haza nem találok. Se Miri, se Meti nem veszi fel. Már fél órája bolyongok és hívogatom őket. De semmi. Egyszercsak betévedtem egy parkba. Ott leültem az egyik padra, hogy pihenjek.
-Vajon merre lehetek?-kérdeztem magamtól.
-A Johanna parkban.-szólalt meg mögülem egy nálam kb1-2 évvel idősebb fiú.
-Ööhm...köszi. Nem tudnál útbaigazítani a Blume Straße felé??
-De. Kimész a parkból azon a kijáraton. Onnan egyenesen és az első kanyarnál jobbra. Ott kiérsz az Elba partjára és...-Mondta az utat, de félbeszakítottam.
-Onnan már eltalálok. Köszönöm.
-Egyébként a nevem Pete(ejtsd: Pít). Láttalak a suliban. Eléggé gyorsan futsz. De legközelebb próbálj meg nem neki lökni az ajtónak.-Mondta nevetve a fiú.
-Jajj. Az te voltál? Sajnálom, csak a 3 fiú "kínozni" akart. Amúgy én Kira vagyok.
-Értem. Akkor gondolom most mész haza. Igaz?-kérdezte Pete.
-Igen...Nem...Nem tudom...Elkísérsz...Mármint, hogy ne tévedjek el...nehogy félreérrts!-mentegetőztem elpirulva. Pete elkezdett nevetni.
-Rendben, menjünk.-Majd elindultunk. Útközben sokat beszélgettünk. Megadta az Msn-címét és a Telószámát is. Az Elba partjánál elköszöntünk. Adtunk egymásnak 3 puszit majd mentünk saját utunkra. Én már a kapunk előtt voltam mikor megcsörrent a mobilom.
-Szia Kira. Épségben hazaértél?-Szólt a telefonba Pete.
-Igen, ne aggódj. Nem tévedtem el...eddig...Már csak attól félek hogy a kertünkben elveszek.-viccelődtem vele. Pete elkezdett nevetni.
-Ez jó. Hé fenn leszel msn-en?-kérdezte
-Igen.
-Akkor majd msn-en beszélünk. szia.-köszönt el.
-Szia.-köszöntem én is majd letettük a telefont.
-Merre jártál? mért nem hívzál?-ölelt meg Miri.
-Én a Johanna parkban voltam...asszem...de amúgymeg eltévedtem és többszuör is hívtalak. Mind a kettőtökel.-Mondtam.-Amúgy, tudom hogy a tesód vagyok, és szeretsz, de azért ne folyts meg.-Viccelődtem.
-Bocs.
-Az az erdőben él.-Mondtam.
-Ha te nem lennél az életem haláluncsi lenne.-Mosolygott ikrem.
-Lányok késő van. holnap suli.-Mondta Meti.
-Oké, anya, vagyis Meti...-Szivattuk Ikremmel Metit.
-Képzeld. A parkban találkoztam egy sáccal. A neve Pete. Oda jár a mi sulnikba. És eléggé helyes srác. Ő mondta meg hogy hogyan találok haza. Sőt az elba partjáig elkísér.-Újságoltam Mirinek.- Megadta a telószámát és az msn cí...jaj ne! elfelejtettem!-Kiáltottam fel, majd rohantam a laptopomhoz. Bejelentkeztem msn-re. Pete felvett msn-re és elkezdtünk írogatni egymásnak. Nagyon elvoltunk. De volt egy kérdése amit furcsálltam...(a Zöld lesz ő, a kék meg én.)
°°Kira°° üzenete:
szia
o°˙Pete˙°o üzenete:
szia, mizu?
°°Kira°° üzenete:
semmi...veled?
o°˙Pete˙°o üzenete:

szintúgy.
°°Kira°° üzenete:
téma?
o°˙Pete˙°o üzenete:
nem tom. Van barátod? Mármint fiúd?
°°Kira°° üzenete:
nincs...miért?
o°˙Pete˙°o üzenete:
Semmi, csak kérdezem. És tetszik valaki?
°°Kira°° üzenete:
igen...végülis...
o°˙Pete˙°o üzenete:
És elárulod ki az vagy inkább ne kérdezzem...
°°Kira°° üzenete:
Hát...te...
o°˙Pete˙°o üzenete:
Tényleg? Ez tök jó...mert te is nekem...nem járhatnánk?
°°Kira°° üzenete:
Jah, csak így bele a közepébe? Rendben.
o°˙Pete˙°o üzenete:
Ez tök jóó. Nekem mennem kell. Akkor szia. Álmodj szépeket...velem ;)
°°Kira°° üzenete:
meglesz :)...jóéjt.
És kilépett ő is és én is. mosollyal az arcomon aludtam el. Jó tudni hogy Pete ilyen őszínte.

*másnap reggel a suli előtt*
-Lányok. el kell mondanmom valamit.-mondtam.
-Mi az?-kérdfezte egyszerre Meti és Miri.
-Van fi...-kezdtem bele de nem tudtam befejezni.
-Szia Kira.-jött oda Pete és adott 3 puszit.-Sziasztok lányok. Kira majd szünetben várj meg a termeteknél.
-Rendben.-mondtam majd Pete elszaladt.-Ezt akartam mondani. amúgy ő volt Pete. A fiúm...-mondtam majd elpirultam és ezen lányok elkezdtek nevetni.
-Ez tök jó! És mikor kezdtetek el járni?-Tudakolózott Meti.
-Tegnap. Msn-en kérdezte meg.
-Sziasztok.-Jött oda Andreas, Bill és Tom.
-Helló fiúk.-Tom kicsit elbambult ezért hogy felébredjen külön köszöntem neki.-Szia Tom...-Tom erre rögtön felfigyelt és Billre nézett.
-Ez egy jel.-suttogta Bill. Én ezt nem hallottam mert közben Andreas bénázását néztem, ahogy holt kómásan próbálja bekötni a cipőjét.
-Te most mit csinálsz?-Kérdezte Meti Andreas-t.
-Kötöm a cipőmet.
-Hát ez minden csak az nem aminek lennie kéne. várj, segítek.-Lehajolt és bekötötte Andreas cipőjét. Mi mindannyian röhögytünk. Becsöngettek. Mindenki elindult. Tom ma nagyonm le volt lassulva. Én karonreagadtam és elkezdtem húzni.
-Gyere már, kóma király.-Mondtam neki. Bill DIREKT megköszörülte a torkát. Tom értette a célzást. Miri és én bementünk a termünkbe. A fiúk is.
-Beszélek vele.-suttogta Bill tomnak majd leültek. A szünetben Bill jött oda hozzám.
-Szia.-bill
-szia...-én
-Őőhm...lehet egy furcsa kérdésem? De ez nem engem érdekel hanem valaki mást...
-Mond csak.
-Neked tetszik valaki?
-Igen. Miért?
-Szőkésbarna haja van?
-Igen...de miért?
-Semmi csk kérdeztem...és mégvalami... a szeme barna?
-Nem. a szeme gyönyörű barna-áradoztam Pete-ről, de Bill azt hiotte hogy Tomról van szó. Bill elindult.
-Szia. Bocsi, előbb is jöttem volna, de...-mondta Pete.
-Semmi baj. Itt vagy és kész.-Mondtam mosolyogva. Pete és én elmentünk sétálgatni...
***
-Hé, nem láttad Kirát?-kérdezte a 3 fiú Mirit.
-Nem...
-Én sem...-mondta Meti.
-Ha látjátok, mondjátok meg neki, hogy kerestük.
-Oké-mondták egyszerre Meti és Miri.
***
-Sziasztok. Hallom kerestetek.-Mentem oda suli után tomékhoz.
-Igen. Pontosabban csak én.-mondta kicsit félénken majd hátranézett...
-Jah!-mondta Andreas és elment Billel együtt.
-Mit szerettél volna?-kérdeztem.
-Kicsit nehéz belekezdeni, de inkább a lányegre térek. szóval...-akadozott Tom.
-Nem azt mondtad hogy a lényegre térsz?-mondtam kosolyogva.
-Járunk?-kérdezte elhadarva.
-Mi? Tom nekem már van valakim.
-De Bill azt mondta hogy tetszek neked.
-Én azt mondtam neki hogy egy szőkésbarna hajú, barna szemű srác ettszik. De nem csak te vagy ilyen...-mondtam.
-Értem.
-Szia Kirám!-jött oda Pete.
-Ő az a szőke barnaszemű srác.-mondtam Tomnak.
-Megyünk?-kérdezett Pete. Én bólintottam. Ő kézenfogott és mentünk a buszhoz. Néha-néha hátrapillantottam, és láttam Tom csalódott és szomorú arcát. Rosszul éreztem magam. Fájt hogy meg kellett bántanom. szegénykét akaratlanul is zavarbahoztam. Szeretem őt is, de inkább mint egy barátot, vagy egy báttyot. Pete-et meg igaziból. Rossz érzés volt látni Tomot. Aztán mikor a biszon ültünk, láttam hogy Tom még mindig lehajtott fejjel áll ott egyhelyben. És akkor egy fénylő valamit láttam végig futni az arcán. Egy könnycsepp. Összetörtem a szívét.

3 komment

3.rész

2008.04.16. 19:24 Zizzke

-És én még azt hittem, hogy a lányok töltenek sok időt a mosdóban.-gúnyolódtam a srácokkal.- Már azt hittem lehúztátok magatokat.-Fűztem hozzá utólag.
-Jól van na. Billnem sminkelnie kellett.-mentegetőzött Andreas.
-Mi?! Na persze! Kend csak rám!-háborodott fel Bill.
-Pasik...-Mormoltam magamba.
-Mi van velünk?-kérdezősködött Tom.
-Ha rólatok beszéltem volna azt mondtam volna hogy idióták.-viccelődtem. De rájöttem hogy nem kellett volna. Ezen a beszólásomon kicsit kiakadtak. Kínzás képpen folyton csikiztek. Valahogy kiszabadultam a karmaik közül. Az egész sulin át kergettek. A csengő megmentett. Az óra ahláluncsi volt. Sőt. A tanár tovább is tartotta. Mikor végre kiengedeet minket és kimentünk, hírtelen 2 ember ragadott meg. A 3. meg elkezdett csikizni.
-Ne-ne! Feladom-Feladom!-kiabáltam.
-Rendben. Elengedhetitek. Azt hiszem megbánta.-mondta Bill nevetve. Hát ennyi is volt a "nagy háború". De nem is bánom hogy vége. A sulinak is vége volt. Miri és Meti a megállóban vártak engem.
-Óh, mien jó dolgod van ott a fiúk közt.-mondta Miri.
-Jah. Főleg mikor kínoznak.-mondtam. Erre elkezdtünk nevtni, de Mirinek olyan furcsa volt a hangja. Nem mintha megfázott volna, hanem volt valami a hangjában. Felszálltunk a buszra és elindultunk haza.
**Eközben a Kaulitz házban**
-Bill!!!!-Kiabát át  Tom tesójának.
-Igen?!-hallatszott a válasz a szomszédos szobából.
-Fiúk! Megköszönném ha nem kiabálnátok!-Szólt fel Simone, az ikrek anyja a konyhából.
-Rendben.-Kiabált egyszerre az ikrek.
-Mit akartál?-nyitott be Bill Tom szobályába.
-Beszélni az öcsémmel.-Tom
-Miről?-Bill.
-Tetszik Kira...-Tom
-És? Mért nem mondod el neki?-Bill
-Mert...nem akarom tönkretenni ezt a jó kis haverságot...-Tom
-Félsz elmondani?-Bill
-Így is fogalmazhatunk.-Tom
-Tom...ez nem jellemző rád...-döbbent le Bill.
-Tudom-tudom...De...-És nem fejezte be. De bill így is tudta mit akar mondani.
-Jól van. Értelek. De nem tudok tanácsot adni.-Bill.
-Az kár.-Sóhajtott Tom. Tesója leült mellé az ágyra.
-Figyelj. Ne mond el neki. Csak akkor ha annak a jelét látod hogy neki is tetszel. De ha ilyen jelet látsz, akkor szólj nekem. Rákérdezek. És ha igen akkor mond csak el. renben?-Mondta Bill.
-Az előbb nem azt mondtad hogy nem tudsz tanácsot adni?-Mosolyodott el Tom. Bill Válaszképpen Tom fejéhez vágott 1 párnát.
-Hé!-kiáltott Tom. Bill a visszavágástól félve, nevetve kifutott az ajtón, be a saját szobájába. Tom egyedül maradt. <Vajon tetszek neki?>gondolta.
*nálunk*
-Meti, te szereted a húslevest?-kérdeztem.
-Naná!-Meti.
-Akkor mitszólnál ha azt csinálnánk ebédre?-kérdezte Miri.
-Hé, ellopod a szövegemet!-viccelődtem Mirivel.
-Nah persze!-viccelődött ő is.
-Én benne vagyok...mármint a húslevesben.-Mondta Meti.
-Akkor én nem eszek belőle.-mondtam. Miri erre szakadt a röhögétől, Meti meg fogta a fejét.
-Hogy bírnak ki téged a fiúk...-Meti
-Inkább hogyan vagyok képes ÉN kibírni őket. Ma végigkergettek az egész iskolán.-Mondtam. Most -meti nevetett.
-Nem válthatnánk témát?-Vágott közbe Miri. <nagyon nem akar erről beszélgetni...de vajon miért? Féltékeny lenne? ááh, dehogy. Miri sose az.>gondoltam magamban.

2 komment

2.rész

2008.04.15. 07:29 Zizzke

-Lányok, körbevezesselek itt Lipcsében?-ajánlotta fel Meti. Miri bólogatott.
-Én majd magam feltérképezem Lipcsét. Csak legyen nálatok mobil, hogyha eltévedek akkor értemjöhessetek!-mondtam. Én mindígis magam szerettem felfedezőútra menni. A lányok beleegyeztek, majd kimentünk az uccára. Ők az egyik én a másik irányba mentem. Az utca hoszú volt. Jó sokáig gyalogoltam míg végére értem. Ott az első sarkon befordultam és onnantól kezdve irány a nagyvilág(ez esetben Lipcse). Már jó másfél órája csak járom az utcákat mikor megcsörren a mobilom. Az Ich Bin Nich' Ich volt a csengőhangom, de csak mikor Miri hív. Így mikor ezt a számot meghallottam:
-Szia. Ne félj még nem tévedtem el!-mondtam neki miután felvettem a telefont.
-Szia. Oké. De hol vagy most? Amúgy még mi sem értünk haza.-Mondta Miri.
-Épp az elba partján sétálok.-igazítottam útba.
-Akkor te jössz velünk szembe?-Kérdezte Miri, majd elkezdett integetni.
-Tényleg. Én észre se vettem.-Mondtam majd letettük a telefont. A parton, mikor össze találkoztunk úgy döntöttünk, hogy megyünk haza. Így én se tévedtem el. Otthon hulla fáradtan dőltünk mind a 3-an a nappaliban a kanapéra. Annyira fáradtak voltunk, hogy ott el is aludtunk. Másnap Miri ilyedten riadt fel.
-Úr isten! ELKÉSTÜNK!-kiabált.
-Miri. Nyugi-nyugtattam álmosan Mirit, majd a kanapé lába felé fordultam, hisz én megint a földön kötöttem ki. Metinek a kanapé háttámláján volt a lába, a feje meg lógott lefele az ágyról.
-Miri. Nem lehetne halkabban égetni magad? Amúgyis. Ma vasárnap van.-jelentette ki Meti, és próbált lekászálódni a kanapéról. Ikrem még mindig minket nézett. Meg se moccant csak nézte, hogy egyikünk hülyébben aludt el mint a másik. Erre elmosolodott. Meti és én is felkeltünk végre. Lezuhiztunk (persze külön-külön), felöltöztünk, majd leültünk reggelizni. Reggeli után Meti elkezdte a háziját. Ő egy évfolyammal fölöttünk van. Én és Miri (mivel semmi dolgunk nem volt) úgydöntöttünk kipakolunk. Miután befejeztük a pakolást én elővettem a laptop-omat és felnéztem az MSN-re. Ikrem is ugyanezt csinálta. Onnan tudom, hogy ő is az ismerőseim közt volt és be volt jelentkezve. Elkezdtünk msn-ezni. Nagyon jól elvoltunk. Ez a nap gyorsan eltelt. Korán lefeküdtünk aludni. Másnap reggel fél 7-kor kászálódtam ki az ágyamból. Meti és Miri is ekkor kelhettek fel. Lezuhanyoztam, felöltöztam és felkaptam az üres táskámat. Kimentem a konyhába és ledobtam a táskámat az asztalhoz (ez ilyen konyha-étkező volt). A lányok már ott voltak. Épp kaját csináltak maguknak. Én is beszálltam és én is megcsináltam a kajámat. Eltettük majd kimentünk a buszmegállóhoz. Felszálltunk a buszra. Csak 1 megállót mentünk, hisz pont a suli előtt állt meg a busz. Rengetegen voltak már ott.
Meti odament egy csoporthoz és mindenkinek aki ott volt adott 3 puszit. Engem és Mirit otthagyott. De nem sokáig. Odajött hozzánk, megfogta Miri csuklóját és odahúzta acsoporthoz. Én persze menetm Miri után.
-Lányok, ők itt Kira és Miri.-mutatott be minket Meti.
-Sziasztok. Én Kriszta vagyok. De hívjatok Krisznek.-mutatkozott be egy szőkésbarna hajú lány.

-az én nevem Heni. Ő itt a húgom, Sissy.-Mutatott egy velünk egykorú lányra.-Gondolom ti egy osztályba fogtok járni.
-Helló-köszöntünk egyszerre ikremmel. Beengedtek végre a suliba. Én és ikrem futottunk az tanárihoz. Bekopogtunk.
-Igen? Kit kerestek?-nyitott ajtót egy szőke hajú nő.
-Az igazgató urat.
-Ő most nem ér rá. Üzenjek neki valamit?
-Igen. Hogy a következő szünetben szeretnénk elkérni a tankönyveinket és hogy magyarázzon majd ki valahogy a tanárnál, hogy miért nem volt könyvünk.
-Ó ti vagytok az új diákok? Várjatok. Hozom a könyveiteket!-mondta majd bement. Már jó ideje kinn álltunk mikor kijön egy férfi a mi könyveinkel.
-Tessék. Bekísérlek benneteket órára, hogy ne szidjanak le benneteket.-mondta a férfi, akiről időközben kiderült hogy ő az igazgató. Elindultunk a termünk felé. Útközben 2, nálunk valamivel idősebb  fiú jött velünk szembe.
-Sziasztok. Nektek nem órán lenne a helyetek?-kérdezte az igazgató a fiúkat.
-De, csak elkéstünk és épp oda sietünk.-magyarézkodott azu egyik. Mivel a kezünk tele volt könyvekkel és semmit sem láttunk, így csak a hangjukat hallottuk. Annak aki magyarázkodott nagyon ismerős hangja volt. De nem tudtam be azonosítani.
-Rendben, de akkor induljatok meg.-prancsolt rájuk az igazgató. Beértünk a terembe.
-Na, végre, hogy itt vagytok. Merre jártatok?-kérdezte egy idősebb nő. A fizika tanár. Beléptünk a terembe. a tanárnő eligazított a helyünkre és mi leültünk. Miri-t az ajtó mellé leelőre, engem meg az ablak mellé leghátulra. Láttam, hogy Miri nagyon figyel az órán. Irigyeltem. Én nem tudtam koncentrálni. Zavart, hogy nem ismertem fel azt a hangot. Szünetben rengetegen vettek körül minket. Kérdések ezrei hullottak a fejünkre, és mi alig bírtunk válaszolni. Meti látta a mi szorult helyzetünket és kisegített onnan.
-Bocsika, de el kell rabolnom az ikreket.-mondta. Esküszöm, már-már az az érzésem volt hogy a végén annyi kérdést tesznek fel, hogy sztárnak fognak minket hinni és lerohannak autógrammért. Ezen a gondolatmenetemen elnevettem magam.
-Néha annyira szeretnék az ő helyében lenni. Még akkor is nevet ha semmi sincs.-Mondta Miri. Én 1 másodpercre elhalgattam majd Folytattam a nevetést. Meti és Miri meg azon nevettek, hogy én nevetek. Hírtelem a hátam mögül meghallottam azt az ismerős hangot. Abban a pillanatban abbahagytam a nevetést és hátra néztem. De mielőtt meg nézhettem volna, hogy kihez tartozik a hang, az illető be fordult a fiú WC-be. a lányok még mindíg röhögtek.
-De jó kedvetek van. Mi ez a hírtelen öröm?-tettem a hülyét majd elindultam a folyósón.
-Osztod itt az észt nekünk.-kiáltott utánam viccelődve Miri. Én mentem tovább de közben hátrafordultam.
-KIRA! VIGYÁZZ!-kiáltott Meti, de már késő volt. Neki mentem egy hidrogénszőke(gyengébbek kedvéért festettszőke) hajú srácba. Padlót fogtam.
-Hé, jól vagy, kis csaj?-kérdezte a srác, miközben felsegített.
-Kössz hogy felsegítettél. És amúgy az előbb kihez is beszéltél? Mert én itt nem nagyon látok Kis Csajt.-mondtam gúnyosan és a kis csaj szót kihangsújoztam.
-Bocsi. "Jól vagy?" Nah, így megfelel?-Kérdezte a srác.
-Igen és igen.
-Amúgy hogy hívnak? Új vagy itt a suliban?-kérdezte a srác.
-Igen és Kira...Nem...fordítva...Kira és igen...-javítottam ki magam. Persze most is csak viccelődtem.
-Vicces vagy.-mondta mosolyogva.
-Nem, Kira.-hülyültem megint. A srác elkezdett nevetni.
-Az én nevem Andreas.-mutatkozott be.
-Hát, akkor Andreas, örülök hogy beléd botlottam.-Itt a fiú ismét elnevette magát. Miri és Meti is odajöttek.
-Szia Andreas. Hogy-hogy nem az ikrekkel lógsz? Tudtommal már itt vannak, nem?-kérdezte Meti. gondolom osztálytársak, vagy valami ilyesmi.
-De-de, csak...hát igen...pont ez az. Ma még nem is láttam őket.-mentegetőzött Andreas.-Áhh! Ott is vannak!-mutatott az egyik irányba.
-Szia Andreas.-kiáltott az ismerős hang. Én hiper gyorsasággal fordultam meg. Tüsis, feketére festett, féloldalas fufrus mangahaj, fekete-fehér dzseki, fekete körmök. A szemeim nagyranyíltak és hírtelen felkiáltottam:
-MOSTMÁR TUDOM KIÉ VOLT AZ AZ ISMERŐS HANG!-kiabáltam, de a mondat utolsó szavának a végét elharaptam és befogtam a számat a kezemmel. Igazából magamban akartam mondani ezt, de nem sikerült.-Bocs. Hangosan gondolkodtam.-mondtam kínosan nevetve.
-Őőhm...semmi baj...Amúgy a nevem Bill.-Mutatkozott be.
-Én Tom vagyok.-Lökte félre a "mangát" a rasztás.
-Nah, igen. Ő itt az ikertesóm. De nem a tapintatosságáról híres.-suttogta az utolsó mondatot.
-Ne hidd, hogy ő is szent.-fejezte be ikre.
-Márpedig szerintem az. Álszent.-viccelődtem. A srácok tudták kivel fognak lógni ezentúl. Én is tudtam. Velem.-Jah igen. Ő az én ikertesóm. Miri.
-Hy.-Köszönt. Ő és Meti úgydöntöttek elmennek lófrálni a folyósókon. Én és a 3 fiú is így döntöttünk. Míg be nem csöngettek, minden másodpercben szivadtam őket. De persze ők is engem. Becsöngettek. Én és Miri az osztályunk előtt találkoztunk. Az óra lassan telt el. Miután kicsöngettek, Én és Miri mentünk a "felsősökhöz". Meti és Miri ismételtem elsétáltak. A srácokkal a fiú mosdó felé vettük az irányt. Míg ők benn voltak, és az ajtó mellett, a falnak támaszkodva álltam. Néha ránéztem a csuklómra, mintha egy órát nézegetnék. Végre kijöttek.
-És én még azt hittem, hogy a lányok töltenek sok időt a mosdóban.-gúnyolódtam a srácokkal.

Szólj hozzá!

1.rész

2008.04.14. 22:01 Zizzke

A nevem Kiara Welt, de mindenki csak Kirának hív. 14 éves vagyok. Van 1 ikertestvérem, Miriem. Őt Mirinek szokták becézni. Berlinben laktunk. Az apunk Belsőépírész. Drezdában kapott munkát. De nem oda költöztünk. Legalábbis én és Miri nem. Nekünk az ottani sulik egyike se tetszett. Hát igen. Anya és apa egyhangúan eldöntötték, hogy nincs más  választás, irány Lipcse tanulni. <Na szép, mondhatom.>gondoltam magamban.  <Úgy különösebben semmi bajom nincs Lipcsével és az ötlettel sincs hogy ott tanuljunk, csak az a hiba, hogy szülők nélkül. Jó...oké...jóérzés a szabadság de azért így 14 éves fejjel, egyedül az ikertesómmal? Mi lesz ebből? Hát az biztos hogy ház nem sokáig.>ilyesfajta gondolatok cikáztak a fejemben, mikor az első napunkat töltöttük Drezdában. Már ezen a napont elkezdtük nézni a sulikat és találtunk is egyet. Másnap eélmentünk megnézni a sulit anyuval. amíg anya az igazgatóval beszélt, mi Mirivel végigjártuk a sulit. Nagyon tetszett.(pedig suliról van szó XD) Anya megtalált minket és elindultunk haza.
-Hétfőn már ide fogtok járni. Megkaptam az órarendeteket. Hétfőn majd megkapjátok a könyveiteket is. Ezért az első utatok az igazgatóhoz legyen. A héten megszervezem a saját kis házatokat.-jelentette ki anya.
-Már hétfőn? Saját ház?-Kérdeztük egyszerre Mirivel.
-Igen és igen.-bólogatott anyu. Itt abba is maradt a beszélgetésünk. Hazáig csönd volt a kocsiban. Otthon én és Miri mentünk a szobánkba. Mindkettőnk szobálya az emeleten volt.  Az övé a lépcsővel szembe volt, az enyém meg a folyósó végén. A kettő közt volt a fürdőszoba. Leültem a gépemhez és felmentem az Msn-re. Az egyik barátnőm volt fenn. A neve Meti. Igazából Melitta, de Metinek becézik. Ő Lipcsébe jár suliba és egyedül lakik. az ő szülei Berlinben laknak.
(a kék az én leszek a sárga meg Meti.-szerkesztő)
°°Kira°° üzenete:
szia Meti! Képzeld Lipcsébe fogunk lakni Mirivel és oda fogunk járni suliba is!
*M*E*T*I* üzenete:
tényleg? és hova fogtok járni?
°°Kira°° üzenete:
A ....... Suliba.
*M*E*T*I* üzenete:
nem mondod? én is odajárok?
°°Kira°° üzenete:
ez tök jóó! figyi mi lenne ha én és miri beköltöznénk hozzád?
*M*E*T*I* üzenete:
ez jó ötlet! beszéljétek le a szüleitekkel. majd mindenképp hívj fel hogy mit mondtak. Nah bocsessz de nekem mennem kell. szia
°°Kira°° üzenete:
akkor majd hívlak! szia!
majd mind a 2-en kiléptünk. én leszaladtam anyuékhoz.
-Anya-anya-anya! Találtam magunknak lakást!-hadartam 2 levegővétel közt.
-Tényleg? És hol? Mennyi?
-igen!
Blume Straße 8. és semennyi! Metinél laknánk! Ugyan oda jár mint mi fogunk.-újságoltam miután már kaptam levegőt.
-És ezt vele is megbeszéltétek?
-Naná! mondta hogy hívjam fel a válasz miatt!
-Rendben. Add meg a számát és megbeszélem vele.-mondta anya. én előkaptam a mobilom, kikerestem Meti számát és anya már hívta is. Amíg anya Metivel beszélt, felmentem Mirihez.
-Szia...Ööhm...megtennéd hogy lekközelebb kopogsz és nem töröd ki az ajtómat?-mondta Miri, mivel olyan sebsséggel törtem rá, hogy szinte leszedtem az ajtót. De csak szinte.
-Bocsika...Csak azt akartam mondani hogy már van lakásunk!-mondtam Mirinem
-Értem. És?-kérdezte kicsit mérgesen hosz éppen a kedvenc könyvét olvasta mikor én "rátörtem".
-Metinél fogtok lakni.-lépett mögém anya. én még mindíg az ajtóba álltam és egyik kezemmel a kilincsre támaszkodtam, a másikkal meg a ajtófélfát fogtam, de olyan idióta pózban voltam, hogy ha vagy az ajtófélfát vahy a kilincset elengedem szó szerint beesek a szobába. a hátam mögött6 meg anya állt így hátra se tudtam lépni. Miri elkezdett nevetni rajtam. Gondolom ez kárpótolta az előbbe berobbanásomért. anya látván az én furcsa helyzetemet elmosolyodott, majd hátrébb lépett. Én feltudtam végre normálisan állni, de Miri még mindíg nevetett rajtam. Mikor abbahagyta, anya folytatta a mondandóját.
-Már holnap költöztök. Úgyhogy amit kicsomagoltatok már csomagolhatjátok is vissza.-mondta anya. Miri becsukta a könyvét és betette a táskájába.
-Kész!-jelentette ki.
-Asszem én is elteszem a Laptop-omat. De a discmen-emet NEM!-jelettettem ki. a "nem" szót külön hangsújoztam. Bementem a szobámba és összepakoltam azt az ezernyi cuccot(1szóval a laptop-omat), előkaptam a Discmen-emet, az első CD-t ami a kezem,be akadt és elkezdtem hallgatni. Néha dúdolgattam, néha csöndbe voltam, de volt 1 szám amit nem bírtam ki hogy ne énekeljem.
-
"Ich bin nich' ich wenn du nich' bei mir bist - Bin ich allein
Und das was jetzt noch von mir übrig ist - Will ich nich' sein
Draußen hängt der himmel schief
Und an der wand dein abschiedsbrief
Ich bin nich' ich wenn du nich' bei mir bist - Bin ich allein"
-ezt lehetett hallani a szobámból. Ebből kiderül hogy melyik CD akadt a kezem ügyébe.A "Tokio Hotel-Schrei" CD-je. Nem különösebben rajongok értük de nem utálom őket. szeretem a zenéjüket, de nincsenek a kedvenceim közt. Kivéve ez a szám. Az "ich bin nich' ich". Érdekes dolgot tapasztaltam úgy a szám közepe felé. Ikrem kivette az egyik fulhatgatót a fülemből és őm is elkezdte hallgatni ezt a számot. Innentől már együtt énekeltünk. A szám végén megtapsoltuk magunkat és egymást, majd egymásranéztünk és elkezdtünk nevetni, azon, hogy milyen hülyék tudunk mi lenni, néha. A nap többi része azzal ment el hogy ikremmel Metivel MSN-eztünk. mindent átbeszéltünk. Az ikrem és én az ágyamon, hason feküdtünk, előttünk a laptop, és így msn-eztünk metivel. Meti 1 idő iután kilépett. mi is. elkezdtünk netezdetni de valahogy netezés közben mind a 2-en elaludtunk. Nagyba durmoltunk mikor anyu bejön. Nem ébresztett fel, csak kikapcsolta, lecsukta majd eltette a laptop-omat, majd betakart minket. Szépen halkan kiosont a szobából. Fura álmom volt. Ikremmel görkoriztunk, mikor valaki nekem jön és elesek. ebben a pillanatban felébredtem és a földön találtam magam. Nem csak az álmomban estem el. Mivel 1 takaróval voltunk betakarva, ráadásul jól bele is gabalyodtunki mind a ketten, ígyht esésem következtében magammal rántottam ikrem.
-ÁÁÁ!-hallatszottak a sikítások fentről.
-Hallom felébredtek.-mosolygott apa, majd lapozott az újságában. anya csak elmosolyodott, majd feljött hozzánk. Mikor benyitott, elég furcsa látvány fogadta. Én és Miri belegabajodva a takaróba, a földön, kétségbeesetten próbálkoztunk kijutni a "rémes takaró" fogságából. anya odajött hogy segítsen. Kikászálódtunk végre a takaróból.
-Gyertek reggelizni. Délután indulunk Metihez.-jelentette ki. Lementünk reggelizni. Mikor befejeztük felmentünk Mirivel. Megismételtül a tegnapit. Discmen bekapcs, ICH BIN NICH' ICH elindítása, és elkezzdtünk énekelni.
-"Ich bin nich' ich wenn du nich' bei mir bist - Bin ich allein
Und das was jetzt noch von mir übrig ist - Will ich nich' sein
Draußen hängt der himmel schief
Und an der wand dein abschiedsbrief
Ich bin nich' ich wenn du nich' bei mir bist - Bin ich allein"
-hangzott fel újra. Miri és én nagyon jól elvoltunk. Az idő elrepült és mi már a kocsiban ültünk. Lipcse felé mentünk. De előtte vissza kellett mennünk Berlinbe. Anyának még el kellett hoznia néhány papírt onnan. Mirivel megint discmen-eztünk. Kivételesen most nem énekeltünk. Egyszer megkíséreltük az éneklést de anya ekkor anya felajánlotta:"Lipcse kicsit messze van. Gyalogosanm 3x olyan lassan érnétek oda mint kocsival." Persze én és Miri értettük a célzást. Mivel semmi kedvünk nem volt sétálni ezért abba hagytuk. Odaértünk végre Lipcsébe. Meti már várt minket. Beköltöztünk, anyutól elköszöntünk és ő már el is ment.
-Lányok, körbevezesselek itt Lipcsében?-ajánlotta fel Meti. Miri bólogatott.
-Én majd magam feltérképezem Lipcsét. Csak legyen nálatok mobil, hogyha eltévedek akkor értemjöhessetek!-mondtam. Én mindígis magam szerettem felfedezőútra menni. A lányok beleegyeztek, majd kimentünk az uccára. Ők az egyik én a másik irányba mentem.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása