A nevem Kiara Welt, de mindenki csak Kirának hív. 14 éves vagyok. Van 1 ikertestvérem, Miriem. Őt Mirinek szokták becézni. Berlinben laktunk. Az apunk Belsőépírész. Drezdában kapott munkát. De nem oda költöztünk. Legalábbis én és Miri nem. Nekünk az ottani sulik egyike se tetszett. Hát igen. Anya és apa egyhangúan eldöntötték, hogy nincs más választás, irány Lipcse tanulni. <Na szép, mondhatom.>gondoltam magamban. <Úgy különösebben semmi bajom nincs Lipcsével és az ötlettel sincs hogy ott tanuljunk, csak az a hiba, hogy szülők nélkül. Jó...oké...jóérzés a szabadság de azért így 14 éves fejjel, egyedül az ikertesómmal? Mi lesz ebből? Hát az biztos hogy ház nem sokáig.>ilyesfajta gondolatok cikáztak a fejemben, mikor az első napunkat töltöttük Drezdában. Már ezen a napont elkezdtük nézni a sulikat és találtunk is egyet. Másnap eélmentünk megnézni a sulit anyuval. amíg anya az igazgatóval beszélt, mi Mirivel végigjártuk a sulit. Nagyon tetszett.(pedig suliról van szó XD) Anya megtalált minket és elindultunk haza.
-Hétfőn már ide fogtok járni. Megkaptam az órarendeteket. Hétfőn majd megkapjátok a könyveiteket is. Ezért az első utatok az igazgatóhoz legyen. A héten megszervezem a saját kis házatokat.-jelentette ki anya.
-Már hétfőn? Saját ház?-Kérdeztük egyszerre Mirivel.
-Igen és igen.-bólogatott anyu. Itt abba is maradt a beszélgetésünk. Hazáig csönd volt a kocsiban. Otthon én és Miri mentünk a szobánkba. Mindkettőnk szobálya az emeleten volt. Az övé a lépcsővel szembe volt, az enyém meg a folyósó végén. A kettő közt volt a fürdőszoba. Leültem a gépemhez és felmentem az Msn-re. Az egyik barátnőm volt fenn. A neve Meti. Igazából Melitta, de Metinek becézik. Ő Lipcsébe jár suliba és egyedül lakik. az ő szülei Berlinben laknak.
(a kék az én leszek a sárga meg Meti.-szerkesztő)
°°Kira°° üzenete:
szia Meti! Képzeld Lipcsébe fogunk lakni Mirivel és oda fogunk járni suliba is!
*M*E*T*I* üzenete:
tényleg? és hova fogtok járni?
°°Kira°° üzenete:
A ....... Suliba.
*M*E*T*I* üzenete:
nem mondod? én is odajárok?
°°Kira°° üzenete:
ez tök jóó! figyi mi lenne ha én és miri beköltöznénk hozzád?
*M*E*T*I* üzenete:
ez jó ötlet! beszéljétek le a szüleitekkel. majd mindenképp hívj fel hogy mit mondtak. Nah bocsessz de nekem mennem kell. szia
°°Kira°° üzenete:
akkor majd hívlak! szia!
majd mind a 2-en kiléptünk. én leszaladtam anyuékhoz.
-Anya-anya-anya! Találtam magunknak lakást!-hadartam 2 levegővétel közt.
-Tényleg? És hol? Mennyi?
-igen! Blume Straße 8. és semennyi! Metinél laknánk! Ugyan oda jár mint mi fogunk.-újságoltam miután már kaptam levegőt.
-És ezt vele is megbeszéltétek?
-Naná! mondta hogy hívjam fel a válasz miatt!
-Rendben. Add meg a számát és megbeszélem vele.-mondta anya. én előkaptam a mobilom, kikerestem Meti számát és anya már hívta is. Amíg anya Metivel beszélt, felmentem Mirihez.
-Szia...Ööhm...megtennéd hogy lekközelebb kopogsz és nem töröd ki az ajtómat?-mondta Miri, mivel olyan sebsséggel törtem rá, hogy szinte leszedtem az ajtót. De csak szinte.
-Bocsika...Csak azt akartam mondani hogy már van lakásunk!-mondtam Mirinem
-Értem. És?-kérdezte kicsit mérgesen hosz éppen a kedvenc könyvét olvasta mikor én "rátörtem".
-Metinél fogtok lakni.-lépett mögém anya. én még mindíg az ajtóba álltam és egyik kezemmel a kilincsre támaszkodtam, a másikkal meg a ajtófélfát fogtam, de olyan idióta pózban voltam, hogy ha vagy az ajtófélfát vahy a kilincset elengedem szó szerint beesek a szobába. a hátam mögött6 meg anya állt így hátra se tudtam lépni. Miri elkezdett nevetni rajtam. Gondolom ez kárpótolta az előbbe berobbanásomért. anya látván az én furcsa helyzetemet elmosolyodott, majd hátrébb lépett. Én feltudtam végre normálisan állni, de Miri még mindíg nevetett rajtam. Mikor abbahagyta, anya folytatta a mondandóját.
-Már holnap költöztök. Úgyhogy amit kicsomagoltatok már csomagolhatjátok is vissza.-mondta anya. Miri becsukta a könyvét és betette a táskájába.
-Kész!-jelentette ki.
-Asszem én is elteszem a Laptop-omat. De a discmen-emet NEM!-jelettettem ki. a "nem" szót külön hangsújoztam. Bementem a szobámba és összepakoltam azt az ezernyi cuccot(1szóval a laptop-omat), előkaptam a Discmen-emet, az első CD-t ami a kezem,be akadt és elkezdtem hallgatni. Néha dúdolgattam, néha csöndbe voltam, de volt 1 szám amit nem bírtam ki hogy ne énekeljem.
- "Ich bin nich' ich wenn du nich' bei mir bist - Bin ich allein
Und das was jetzt noch von mir übrig ist - Will ich nich' sein
Draußen hängt der himmel schief
Und an der wand dein abschiedsbrief
Ich bin nich' ich wenn du nich' bei mir bist - Bin ich allein"-ezt lehetett hallani a szobámból. Ebből kiderül hogy melyik CD akadt a kezem ügyébe.A "Tokio Hotel-Schrei" CD-je. Nem különösebben rajongok értük de nem utálom őket. szeretem a zenéjüket, de nincsenek a kedvenceim közt. Kivéve ez a szám. Az "ich bin nich' ich". Érdekes dolgot tapasztaltam úgy a szám közepe felé. Ikrem kivette az egyik fulhatgatót a fülemből és őm is elkezdte hallgatni ezt a számot. Innentől már együtt énekeltünk. A szám végén megtapsoltuk magunkat és egymást, majd egymásranéztünk és elkezdtünk nevetni, azon, hogy milyen hülyék tudunk mi lenni, néha. A nap többi része azzal ment el hogy ikremmel Metivel MSN-eztünk. mindent átbeszéltünk. Az ikrem és én az ágyamon, hason feküdtünk, előttünk a laptop, és így msn-eztünk metivel. Meti 1 idő iután kilépett. mi is. elkezdtünk netezdetni de valahogy netezés közben mind a 2-en elaludtunk. Nagyba durmoltunk mikor anyu bejön. Nem ébresztett fel, csak kikapcsolta, lecsukta majd eltette a laptop-omat, majd betakart minket. Szépen halkan kiosont a szobából. Fura álmom volt. Ikremmel görkoriztunk, mikor valaki nekem jön és elesek. ebben a pillanatban felébredtem és a földön találtam magam. Nem csak az álmomban estem el. Mivel 1 takaróval voltunk betakarva, ráadásul jól bele is gabalyodtunki mind a ketten, ígyht esésem következtében magammal rántottam ikrem.
-ÁÁÁ!-hallatszottak a sikítások fentről.
-Hallom felébredtek.-mosolygott apa, majd lapozott az újságában. anya csak elmosolyodott, majd feljött hozzánk. Mikor benyitott, elég furcsa látvány fogadta. Én és Miri belegabajodva a takaróba, a földön, kétségbeesetten próbálkoztunk kijutni a "rémes takaró" fogságából. anya odajött hogy segítsen. Kikászálódtunk végre a takaróból.
-Gyertek reggelizni. Délután indulunk Metihez.-jelentette ki. Lementünk reggelizni. Mikor befejeztük felmentünk Mirivel. Megismételtül a tegnapit. Discmen bekapcs, ICH BIN NICH' ICH elindítása, és elkezzdtünk énekelni.
-"Ich bin nich' ich wenn du nich' bei mir bist - Bin ich allein
Und das was jetzt noch von mir übrig ist - Will ich nich' sein
Draußen hängt der himmel schief
Und an der wand dein abschiedsbrief
Ich bin nich' ich wenn du nich' bei mir bist - Bin ich allein"-hangzott fel újra. Miri és én nagyon jól elvoltunk. Az idő elrepült és mi már a kocsiban ültünk. Lipcse felé mentünk. De előtte vissza kellett mennünk Berlinbe. Anyának még el kellett hoznia néhány papírt onnan. Mirivel megint discmen-eztünk. Kivételesen most nem énekeltünk. Egyszer megkíséreltük az éneklést de anya ekkor anya felajánlotta:"Lipcse kicsit messze van. Gyalogosanm 3x olyan lassan érnétek oda mint kocsival." Persze én és Miri értettük a célzást. Mivel semmi kedvünk nem volt sétálni ezért abba hagytuk. Odaértünk végre Lipcsébe. Meti már várt minket. Beköltöztünk, anyutól elköszöntünk és ő már el is ment.
-Lányok, körbevezesselek itt Lipcsében?-ajánlotta fel Meti. Miri bólogatott.
-Én majd magam feltérképezem Lipcsét. Csak legyen nálatok mobil, hogyha eltévedek akkor értemjöhessetek!-mondtam. Én mindígis magam szerettem felfedezőútra menni. A lányok beleegyeztek, majd kimentünk az uccára. Ők az egyik én a másik irányba mentem.
-Hétfőn már ide fogtok járni. Megkaptam az órarendeteket. Hétfőn majd megkapjátok a könyveiteket is. Ezért az első utatok az igazgatóhoz legyen. A héten megszervezem a saját kis házatokat.-jelentette ki anya.
-Már hétfőn? Saját ház?-Kérdeztük egyszerre Mirivel.
-Igen és igen.-bólogatott anyu. Itt abba is maradt a beszélgetésünk. Hazáig csönd volt a kocsiban. Otthon én és Miri mentünk a szobánkba. Mindkettőnk szobálya az emeleten volt. Az övé a lépcsővel szembe volt, az enyém meg a folyósó végén. A kettő közt volt a fürdőszoba. Leültem a gépemhez és felmentem az Msn-re. Az egyik barátnőm volt fenn. A neve Meti. Igazából Melitta, de Metinek becézik. Ő Lipcsébe jár suliba és egyedül lakik. az ő szülei Berlinben laknak.
(a kék az én leszek a sárga meg Meti.-szerkesztő)
°°Kira°° üzenete:
szia Meti! Képzeld Lipcsébe fogunk lakni Mirivel és oda fogunk járni suliba is!
*M*E*T*I* üzenete:
tényleg? és hova fogtok járni?
°°Kira°° üzenete:
A ....... Suliba.
*M*E*T*I* üzenete:
nem mondod? én is odajárok?
°°Kira°° üzenete:
ez tök jóó! figyi mi lenne ha én és miri beköltöznénk hozzád?
*M*E*T*I* üzenete:
ez jó ötlet! beszéljétek le a szüleitekkel. majd mindenképp hívj fel hogy mit mondtak. Nah bocsessz de nekem mennem kell. szia
°°Kira°° üzenete:
akkor majd hívlak! szia!
majd mind a 2-en kiléptünk. én leszaladtam anyuékhoz.
-Anya-anya-anya! Találtam magunknak lakást!-hadartam 2 levegővétel közt.
-Tényleg? És hol? Mennyi?
-igen! Blume Straße 8. és semennyi! Metinél laknánk! Ugyan oda jár mint mi fogunk.-újságoltam miután már kaptam levegőt.
-És ezt vele is megbeszéltétek?
-Naná! mondta hogy hívjam fel a válasz miatt!
-Rendben. Add meg a számát és megbeszélem vele.-mondta anya. én előkaptam a mobilom, kikerestem Meti számát és anya már hívta is. Amíg anya Metivel beszélt, felmentem Mirihez.
-Szia...Ööhm...megtennéd hogy lekközelebb kopogsz és nem töröd ki az ajtómat?-mondta Miri, mivel olyan sebsséggel törtem rá, hogy szinte leszedtem az ajtót. De csak szinte.
-Bocsika...Csak azt akartam mondani hogy már van lakásunk!-mondtam Mirinem
-Értem. És?-kérdezte kicsit mérgesen hosz éppen a kedvenc könyvét olvasta mikor én "rátörtem".
-Metinél fogtok lakni.-lépett mögém anya. én még mindíg az ajtóba álltam és egyik kezemmel a kilincsre támaszkodtam, a másikkal meg a ajtófélfát fogtam, de olyan idióta pózban voltam, hogy ha vagy az ajtófélfát vahy a kilincset elengedem szó szerint beesek a szobába. a hátam mögött6 meg anya állt így hátra se tudtam lépni. Miri elkezdett nevetni rajtam. Gondolom ez kárpótolta az előbbe berobbanásomért. anya látván az én furcsa helyzetemet elmosolyodott, majd hátrébb lépett. Én feltudtam végre normálisan állni, de Miri még mindíg nevetett rajtam. Mikor abbahagyta, anya folytatta a mondandóját.
-Már holnap költöztök. Úgyhogy amit kicsomagoltatok már csomagolhatjátok is vissza.-mondta anya. Miri becsukta a könyvét és betette a táskájába.
-Kész!-jelentette ki.
-Asszem én is elteszem a Laptop-omat. De a discmen-emet NEM!-jelettettem ki. a "nem" szót külön hangsújoztam. Bementem a szobámba és összepakoltam azt az ezernyi cuccot(1szóval a laptop-omat), előkaptam a Discmen-emet, az első CD-t ami a kezem,be akadt és elkezdtem hallgatni. Néha dúdolgattam, néha csöndbe voltam, de volt 1 szám amit nem bírtam ki hogy ne énekeljem.
- "Ich bin nich' ich wenn du nich' bei mir bist - Bin ich allein
Und das was jetzt noch von mir übrig ist - Will ich nich' sein
Draußen hängt der himmel schief
Und an der wand dein abschiedsbrief
Ich bin nich' ich wenn du nich' bei mir bist - Bin ich allein"-ezt lehetett hallani a szobámból. Ebből kiderül hogy melyik CD akadt a kezem ügyébe.A "Tokio Hotel-Schrei" CD-je. Nem különösebben rajongok értük de nem utálom őket. szeretem a zenéjüket, de nincsenek a kedvenceim közt. Kivéve ez a szám. Az "ich bin nich' ich". Érdekes dolgot tapasztaltam úgy a szám közepe felé. Ikrem kivette az egyik fulhatgatót a fülemből és őm is elkezdte hallgatni ezt a számot. Innentől már együtt énekeltünk. A szám végén megtapsoltuk magunkat és egymást, majd egymásranéztünk és elkezdtünk nevetni, azon, hogy milyen hülyék tudunk mi lenni, néha. A nap többi része azzal ment el hogy ikremmel Metivel MSN-eztünk. mindent átbeszéltünk. Az ikrem és én az ágyamon, hason feküdtünk, előttünk a laptop, és így msn-eztünk metivel. Meti 1 idő iután kilépett. mi is. elkezdtünk netezdetni de valahogy netezés közben mind a 2-en elaludtunk. Nagyba durmoltunk mikor anyu bejön. Nem ébresztett fel, csak kikapcsolta, lecsukta majd eltette a laptop-omat, majd betakart minket. Szépen halkan kiosont a szobából. Fura álmom volt. Ikremmel görkoriztunk, mikor valaki nekem jön és elesek. ebben a pillanatban felébredtem és a földön találtam magam. Nem csak az álmomban estem el. Mivel 1 takaróval voltunk betakarva, ráadásul jól bele is gabalyodtunki mind a ketten, ígyht esésem következtében magammal rántottam ikrem.
-ÁÁÁ!-hallatszottak a sikítások fentről.
-Hallom felébredtek.-mosolygott apa, majd lapozott az újságában. anya csak elmosolyodott, majd feljött hozzánk. Mikor benyitott, elég furcsa látvány fogadta. Én és Miri belegabajodva a takaróba, a földön, kétségbeesetten próbálkoztunk kijutni a "rémes takaró" fogságából. anya odajött hogy segítsen. Kikászálódtunk végre a takaróból.
-Gyertek reggelizni. Délután indulunk Metihez.-jelentette ki. Lementünk reggelizni. Mikor befejeztük felmentünk Mirivel. Megismételtül a tegnapit. Discmen bekapcs, ICH BIN NICH' ICH elindítása, és elkezzdtünk énekelni.
-"Ich bin nich' ich wenn du nich' bei mir bist - Bin ich allein
Und das was jetzt noch von mir übrig ist - Will ich nich' sein
Draußen hängt der himmel schief
Und an der wand dein abschiedsbrief
Ich bin nich' ich wenn du nich' bei mir bist - Bin ich allein"-hangzott fel újra. Miri és én nagyon jól elvoltunk. Az idő elrepült és mi már a kocsiban ültünk. Lipcse felé mentünk. De előtte vissza kellett mennünk Berlinbe. Anyának még el kellett hoznia néhány papírt onnan. Mirivel megint discmen-eztünk. Kivételesen most nem énekeltünk. Egyszer megkíséreltük az éneklést de anya ekkor anya felajánlotta:"Lipcse kicsit messze van. Gyalogosanm 3x olyan lassan érnétek oda mint kocsival." Persze én és Miri értettük a célzást. Mivel semmi kedvünk nem volt sétálni ezért abba hagytuk. Odaértünk végre Lipcsébe. Meti már várt minket. Beköltöztünk, anyutól elköszöntünk és ő már el is ment.
-Lányok, körbevezesselek itt Lipcsében?-ajánlotta fel Meti. Miri bólogatott.
-Én majd magam feltérképezem Lipcsét. Csak legyen nálatok mobil, hogyha eltévedek akkor értemjöhessetek!-mondtam. Én mindígis magam szerettem felfedezőútra menni. A lányok beleegyeztek, majd kimentünk az uccára. Ők az egyik én a másik irányba mentem.
