Én és az ikrem, az ikrek ellen. Mi lesz ebből?(TH)

-Nem teheted ezt velem! Mit csináljak nélküled?-akadtam ki.
-Meglesztek ti Metivel nélkülem. És majd MSN-en is dumálhatunk.-mondta lehangoltan Miri.
-De az nem ugyanaz.-mondtam és felálltam mellőle hiszen még mindíg a földön voltunk. Egy darabig mentem, majd megálltam. Visszanéztem Mirire.
-Jössz már?-kérdeztem. Ő felkapta a fajét.-Ne csodálkozz. Ne itt a sárban térdelj és szomorkodj. Majd otthon.-Mondtam kicsit gorombán és továbbmentem. Miri feltápázkodott és utánam jött. Otthon letelepedtünk a TV elé...El is felejtettük a bulit. De amint Meti is betoppant eszünkbe jutott.
-Nah? milyen volt a buli?-Kérdeztem-Egy pillanat...hogy-hogy már itt vagy?
-Mert senkinek se volt már kedve bulizni. Kitty persze kivágta a hisztit...Kiment a házból. Persze mindenki röhögött rajta. Billék tehát lefújták a bulit...ennyi lenne...-mesélte Meti. Ő is odahuppant mellénk. Egyszercsak megcsörrent a telóm. Tom keresett.
-Igen?-szóltam bele a telefonba.
-Szia Kira. Meti ott van a közelben?-Érdeklődött.
-Igen. Adjam?
-Nem kell. Csak mond meg neki hogy a szülei keresték telefonon és hogy itthagyta nálunk a telóját.
-Rendben. Szia-köszöntem el.
-Szia-köszönt Tom is.
-Meti. Keresett az anyud. Toim most mondta. Otthagytad a telódat.-Közöltem.
-Mi?-Ugrott fel Meti. A zsebeit kezdte el tapogatni.-Ó, a fenébe! Na mind1. Elkérhetem a telódat?
-Hátpersze.-Adtam oda neki.
*telefon*
-Szia anya. Hallom kerestél.-meti.
-Igen. El akarok mondani valamit.
-Mit?
-Szóval. Kicsit nehéz elmondani.
-ez már rosszul kezdődik.
-Kicsim. Az igazi szüleid felkerestek minket hogy szeretnének látni téged.-Meti e mondat hallatán tzeljesen elsápadt.
-Az igazi szüleim? ugye csak viccelsz.
-Nem. Sajnálom hogy nem mondtuk el előbb. De nem akartunk összetörni.
-Ha elmondjátok ígyis-úgyis kiborulok. az hogy előbb vagy utább az nem számít.-mondta Meti már-már a sírás határán.-De azért jó hogy elmondtátok. De ne hidd azt hogy nem boruiltam ki attól még.
-Tudom. Figyelj. Hétvégén Drezdában találkoztok. A főtéren várnak majd.
-Rendben. Szia!
-Szia.
*és letették a telefont.*
Meti sírvafakadt.
-Mi történt?-tudakolózott Miri. Én nem tudtam semmit csinálni. Én itt teljesen kiestem a képből.
-Kiderült hogy örökbe fogadtak.-mondta Meti miután lenyugodott. Erre a mondatra én is felkaptam a fejem.
-Mi?!-egyszerre mondtuk Mirivel.
-Igen.-Mondta Meti inmár jobb hangulatban.-Úgylátszik Miri együtt utazunk Drezdába a hétvégén-mosolygott Meti Mirire.
-De ugye utána visszajössz Meti?-Érdeklődtem, félve attól hogy egydül maradok.
-Persze. Csak szeretnének látni engem...Bár ha jobban meggondolom kíváncsi vagyok Milyenek lehetnek. És arra is hogy ha semmi baj nincs akkor minek adtak örtökbe...
-Lehet hogy pénzügyi okok miatt.-Mondta Miri.
-Lehet.
***másnap***
-Jössz már?-kiabált az ajtóból Meti Mirinek.
-Máris-máris...-kiabált vissza.
-Legalább ne kiabáljatok!-Ordítottam ki a szobómból a takaró alól, mert én még aludtam volna.

--------
Ez kérlek szépen ez a rész külön kérésre készült. De mivel nem tudom 1 részbe befejezni ezzért a 11.rész is erről fog szólni. De ez is izgi lex!-szerkeztő: Sweety[ejtsd: szviti] (Zizzke)