-És én még azt hittem, hogy a lányok töltenek sok időt a mosdóban.-gúnyolódtam a srácokkal.- Már azt hittem lehúztátok magatokat.-Fűztem hozzá utólag.
-Jól van na. Billnem sminkelnie kellett.-mentegetőzött Andreas.
-Mi?! Na persze! Kend csak rám!-háborodott fel Bill.
-Pasik...-Mormoltam magamba.
-Mi van velünk?-kérdezősködött Tom.
-Ha rólatok beszéltem volna azt mondtam volna hogy idióták.-viccelődtem. De rájöttem hogy nem kellett volna. Ezen a beszólásomon kicsit kiakadtak. Kínzás képpen folyton csikiztek. Valahogy kiszabadultam a karmaik közül. Az egész sulin át kergettek. A csengő megmentett. Az óra ahláluncsi volt. Sőt. A tanár tovább is tartotta. Mikor végre kiengedeet minket és kimentünk, hírtelen 2 ember ragadott meg. A 3. meg elkezdett csikizni.
-Ne-ne! Feladom-Feladom!-kiabáltam.
-Rendben. Elengedhetitek. Azt hiszem megbánta.-mondta Bill nevetve. Hát ennyi is volt a "nagy háború". De nem is bánom hogy vége. A sulinak is vége volt. Miri és Meti a megállóban vártak engem.
-Óh, mien jó dolgod van ott a fiúk közt.-mondta Miri.
-Jah. Főleg mikor kínoznak.-mondtam. Erre elkezdtünk nevtni, de Mirinek olyan furcsa volt a hangja. Nem mintha megfázott volna, hanem volt valami a hangjában. Felszálltunk a buszra és elindultunk haza.
**Eközben a Kaulitz házban**
-Bill!!!!-Kiabát át  Tom tesójának.
-Igen?!-hallatszott a válasz a szomszédos szobából.
-Fiúk! Megköszönném ha nem kiabálnátok!-Szólt fel Simone, az ikrek anyja a konyhából.
-Rendben.-Kiabált egyszerre az ikrek.
-Mit akartál?-nyitott be Bill Tom szobályába.
-Beszélni az öcsémmel.-Tom
-Miről?-Bill.
-Tetszik Kira...-Tom
-És? Mért nem mondod el neki?-Bill
-Mert...nem akarom tönkretenni ezt a jó kis haverságot...-Tom
-Félsz elmondani?-Bill
-Így is fogalmazhatunk.-Tom
-Tom...ez nem jellemző rád...-döbbent le Bill.
-Tudom-tudom...De...-És nem fejezte be. De bill így is tudta mit akar mondani.
-Jól van. Értelek. De nem tudok tanácsot adni.-Bill.
-Az kár.-Sóhajtott Tom. Tesója leült mellé az ágyra.
-Figyelj. Ne mond el neki. Csak akkor ha annak a jelét látod hogy neki is tetszel. De ha ilyen jelet látsz, akkor szólj nekem. Rákérdezek. És ha igen akkor mond csak el. renben?-Mondta Bill.
-Az előbb nem azt mondtad hogy nem tudsz tanácsot adni?-Mosolyodott el Tom. Bill Válaszképpen Tom fejéhez vágott 1 párnát.
-Hé!-kiáltott Tom. Bill a visszavágástól félve, nevetve kifutott az ajtón, be a saját szobájába. Tom egyedül maradt. <Vajon tetszek neki?>gondolta.
*nálunk*
-Meti, te szereted a húslevest?-kérdeztem.
-Naná!-Meti.
-Akkor mitszólnál ha azt csinálnánk ebédre?-kérdezte Miri.
-Hé, ellopod a szövegemet!-viccelődtem Mirivel.
-Nah persze!-viccelődött ő is.
-Én benne vagyok...mármint a húslevesben.-Mondta Meti.
-Akkor én nem eszek belőle.-mondtam. Miri erre szakadt a röhögétől, Meti meg fogta a fejét.
-Hogy bírnak ki téged a fiúk...-Meti
-Inkább hogyan vagyok képes ÉN kibírni őket. Ma végigkergettek az egész iskolán.-Mondtam. Most -meti nevetett.
-Nem válthatnánk témát?-Vágott közbe Miri. <nagyon nem akar erről beszélgetni...de vajon miért? Féltékeny lenne? ááh, dehogy. Miri sose az.>gondoltam magamban.